A versek olaszországi (Velence, Cremona, Milánó, Toszkána, Nápoly) úti élményekből ihletődtek. A versszituációkban gyakran megjelennek olyan nagy költőelődök, mint Petrarca, Goethe, Jékely Zoltán, akik rejtetten ugyan, de ott vannak a költő szándéka szerint. A költői képek a napfényes Olaszország hangulatát idézik, ahol könnyedén, derűsen „suhan a lélek-ákombákom”, s a szemlélődő mindegyre a történelemmel is találkozik, de ez a találkozás nélkülöz minden komorságot, napfény borítja be a tájat, s ez könnyedségre, vidámságra ösztönöz, arra, hogy az életből a szépet, kellemeset lássuk és örvendjünk a befogadható szépségeknek.