Hatházi drámáit talán a humor felől közelíthetjük meg a legjobban, ezt a humort pedig az önreflexió és a döbbenet segítségével határozhatjuk meg. Figyelem magam, aki nem vagyok, mert nem is lehetek, mégis megdöbbenek – így lehetne leírni e humor működését. Meg kell jegyeznünk azt is, hogy ezek a művek egy vérbeli színházi ember darabjai, nem egy közülük pályázaton vívta ki a zsűri elismerését.