Válogatott novellák

„Ha a földön fiúcska születik, / egy leányka álmában mosolyog”. Szerb Antal ezt a két sort idézi Gárdonyi Géza emberségének bizonyítékaként. Nyilván írói emberségről van itt szó, és valóban: kevés olyan író van, aki ennyi empátiával tudja ábrázolni a gyerekek és a kisemberek (a szó legjobb értelmében vett átlagemberek) érzelmeit. Sokat emlegetett nagyregényei is (az Egri csillagok és A láthatatlan ember) inkább a „névtelen” alakok (mint amilyen Sárközi, a cigány) vagy a gyermekjelenetek révén emlékezetesek és maradandóak. Ugyan ki írhatná meg szebben, jobban, harmatosabban (és mégsem leereszkedő gügyögéssel) Cecey Vicuska és Bornemissza Gergő lubickolását az Egri csillagok legelején?
A Bűntárgyalás novellái ezt a kevésbé klasszicizált, de valószínűleg egyre érdekesebbé váló Gárdonyit ismertetik meg az olvasóval. Móricz életművének minden opusa egy harcos író újabb és újabb állomása; Gárdonyi nem akar bizonygatni semmit, egyetlen osztályt sem akar sem eltörülni a föld színéről, sem pedig megváltani – ő „csak” ábrázol. A novelláknak ez a hiteles „csak” és az ábrázolás pontossága adja meg a varázsát.