„Bartók »nem eresztett«.” – vallja a szerző, mikor azt próbálja megindokolni, miért foglalkozott több évtizeden át a nagy magyar zeneszerzővel. „Azóta is a markában tart.” – írja a következő mondatban. Ez a kötet ennek a rögeszmének, ennek a megszállottságnak a könyvnyi tanúsága: vallomás arról, hogyan „találta meg” Bartók Béla László Ferencet és László Ferenc Bartók Bélát, hogyan ragaszkodnak egymáshoz azóta is, miképpen indul el a zenetörténész a művész nyomdokain, és jut el jelentéktelennek látszó feljegyzésektől és daloktól az egyik „opus magnum”-ig, a Cantata profanaig, és folytatja szellemi utazását mindaddig, amíg nemcsak a kiemelkedő alkotót ismerjük meg, hanem magát a sebezhető, magányos, visszahúzódó, zárkózott embert is, Bartók Bélát.