Válogatott novellák

Krúdy Gyula egyike azoknak a „nagy elődöknek”, akikre sokan és sokat hivatkoznak. Elbeszélő művészetének sajátossága, hogy az időt teljesen szabadon kezeli: Szindbád, Krúdy talán legérdekesebb alteregója, úgy járkál az időben, mint valami parkban. Ez a park olykor sétatérhez, olykor viszont erdőhöz hasonlít. Krúdy erdeje azonban nem félelmetes és fantomszerű, mint az Isteni Színjátéké; veszélyek persze leselkednek a hajósra, de Szindbád mindenre olyan nagyvonalúan legyint, amilyen úri eleganciával a számtalan nőt, aki útjába kerül, meghódítja. Ettől a veszély is olyanná válik, mint a nők: villogó szemű démonból hirtelen macskává változik s kéjesen dorombol.
Talán ez a két tulajdonság hatott leginkább az utókorra: az idő szubjektivitása és a furcsa, régies, mégis nagyon mai hangulat, mely Krúdy elbűvölő stílusának csodálatos erénye és ugyanakkor rejtélye. E stílus egyik legjobb meghatározását Márai Sándor adja Szindbád hazamegy című kisregényében, amikor a boldogságról azt mondja, hogy már bekövetkeztekor olyan, mintha az emléke volna valaminek. Ilyen Krúdy prózája is: mindig csábít, de soha nem elégít ki teljesen – ezért vágyunk vissza hozzá.
Kötetünk, mely a Remekírók Diákkönyvtárában jelenik meg, néhány Szindbád-novella mellett Krúdy két kitűnő elbeszélését, az Utolsó szivar az Arabs szürkénél és A hírlapíró és a halál címűeket is tartalmazza. Ezenkívül Krúdy tárcáiból is beválogattunk egy párat, hiszen ő a műfaj egyik legjelentősebb képviselője, aki megmutatta, hogyan lehet két-három oldalba sűríteni a századforduló magyar életét.