Király Kinga Júlia
P. Lujza: Útvesztő alig eltévedt kislányoknak

"Nem tudom, mikor kezdett fontossá válni az események rögzítése. Azt meg már végképp nem tudom, hogy mikor vált az öregedés elleni küzdelemmé. Kislány koromban, ha leütöttem egy hangot a zongorán, és az rendszerint egy cé volt, mert szerettem a hangokat is valahonnan valahová elképzelni, így tudtam csak követni, hogy merre tartok, felfelé-e avagy lefelé, nem gondoltam egyelőre a halállal. Nem volt gondom vele. Én voltam a hang, a zongora hangja, ami szempillantás alatt isteni beavatkozással dönti el, hogy felfelé, vagy lefelé megy, s akkor még úgy tudtam, mindkét irány a végtelenbe tart.
Az első Csajkovszkij Nápolyi Dala volt, egy egyszerű kis darab, amely végérvényesen meggyőzött arról, hogy tévedek. Mert, bár gyakorlatlan voltam még, de bírta volna a kezem, és hajszoltam is magam tovább, s valahogy, mint utána sosem, éreztem is a zenét, az mégis hirtelen megszakadt, fent vagy lenn véget ért, és hiába meredtem a kottára, nem volt da capo."