az egész Antarktisz kontinens
a látás, a hallás, az ízlelés,a hang, a tapintás és a szív elvesztése
"Proust juthat eszünkbe, nem csupán a mondatok hosszúsága miatt, hanem mert ez is az a fajta próza, amelynek nagyobb az ideje, mint a tere; a történetek eleje és vége nagy terpeszben érinti az idő egymástól távoli pontjait, a drámai fordulatok mégsem látványosak, ami történik, az ritkán szabja át a viszonyokat, azok nem változnak meg, hanem csupán a felszínre kerülnek. Olyan próza ez, amely hangütésének sajátosságaiban igen sok lehetőséget rejt, sokfelé, sokféleképpen alakulhat. Egy számítógép alkönyvtáraiból előhívott mondatok is sokféleképpen írhatják fölül egymást, vagy sokféleképpen rendelődhetnek egymás mellé, attól függően, hogy épp mi akad szemünkbe, hogy mire klikkelünk rá." (Láng Zsolt, Élet és Irodalom)
"... az Antarktisz szerzőjét vagy inkább szövegét minden és mindenki érdekli, s az érzékszerveket és a gesztusokat azért veszi szemügyre, azért figyeli meg és írja le, mert az emberre kíváncsi, az embert vizsgálja, de nem úgy, hogy megkülönbözteti magát tőle, hanem úgy, hogy nem tud elszakadni tőle. Miközben őt, azt a valakit figyeli, aközben önmagát, mert semmi emberi nem idegen tőle." (Demény Péter, Krónika)
