„hogy / nézek ki / ki ismer rám / nehéz a szívem / papírral teli láda / összefércelnek a ráncok / férges arcom büdösödik / mint egy kutyát / sétáltatom este / a tó körül melyet / benőtt az ökörnyál / nem kap lélegzetet”.
Már a címadó (egyben az első) vers jól jellemzi a kötetet. Nagyon szikár és nagyon érzékletes művek ezek. Minden nyomasztó ebben a világban: akárhová lépünk, mindenütt torz és nyomasztó dolgokat, szomorúságot tapasztalunk. Nem csupán belül, a beszélő lelkében, hanem kívül is, a környezetben.