Vers, próza / Árnyak tánca

Jánosházy György
Árnyak tánca


[Látó, 2009. február]



Árnyak táncolnak a szoba falán,
csupa holdbéli, furcsa gnóm, szirén
táncol az erdőn, csermelyek szinén,
a költő alvó íróasztalán.


Talán csak árnyak vannak, semmi más:
magunk vagyunk e sok foszló alak,
nincs is világ, nincs ember, semmi, csak
a Semmi álma, gyáva öncsalás;


bábuk vagyunk, széllel bélelt pojácák,
melyek magukat bolondítva játsszák
az életet; örömünk és bajunk


illúzió mind, nincs napfény, se jóság,
az ős Maya az egyetlen valóság:
tarka istrángján élünk és halunk.






Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Jánosházy György




Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.