Vers, próza / Értelem

Dankuly Csaba
Értelem[2018. október]



Tudom, hogy láthatatlan
lények figyelik minden egyes,
de legalábbis egyes mozdulataim.
Hogy mért, azt nem tudom,
vagy nem akarom tudni.
Pattognak a falak, a bútorok,
a sötétítő műanyag sínje, a szalagcsíkok
(lopva figyelem, nem lengenek-e ki)
– amikor felállok például, kimozdulok
egy dermedt helyzetből, mintha csak
arra lesnének, hogy rám vethessék magukat,
és megakadályozzanak a cselekvésben:
érzem, ahogy megszáll valami
nehéz, lelassulok, alig jutok el
az asztalig, ahol felnyitnám a laptopot,
hogy leírjak valamit, amíg el nem felejtem,

amíg nem gondolom azt, hogy semmi értelme.













Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Dankuly Csaba


A szerzőtől még

   Fehér
   Egyensúly
   Elég
   Következetesség


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.