[2011. március]

Mikor kemény a földet érés és rengeteg kérdés nyitott marad,
az elégtelen szövegértés elől az elmét patkányként elhagyó s szétfutó
segélysikolyok lázálmokba menekülnek,
vagy rossz esetben ezen lapokra kerülnek.

Nem komoly a szerelem (néha a szeme mondaná, de hallgat),
nem igaz a város, az emlékek, az iroda, a hivatás is alaptalan,
hamis minden betű, de legalább annak is tűnik
(pedig mennyire dicsekednék, hogy pénzért mi mindent hoztam össze).

Az igazság ezzel szemben annyira egyszínű, mint az ismerős szürke robot,
amelyben még a vélt fehérgallért is naponta összekoszolom,
a beleim mindenkiért való kiontatása is még várat magára,
de addig legalább szolgálhatom tovább a gyárat.