Vers, próza / Örvénylő tengerek

Gaucelm Faidit
Örvénylő tengerek[2020. május]



örvénylő tengerek
csalóka fároszok
mogorva révhelyek
hál’isten párolog
emlékük s dal ered
sok bajra szót kerítve
mi kínzott akkor untalan
de Isten adta víg utam
Limoges felé honnét ugyan
fájt egykor menni messze
sorsom ki jóra vitte
Irántad él hálám Uram

Istennek köszönet
kegyelmet Ő adott
hogy újra ott legyek
hol kis kertecske jobb
mint másutt nagy terek
pompája büszke dísze
mert úrnőnk nem méltánytalan
se tett se szó nem oktalan
s hites igaz szerelme van
ajándék szebb se kéne
s mint édes szíve kedve
nincs föld hol lenne más olyan

dal kell énekelek
örömöm fenn lobog
csábítva hölgyeket
így lesztek boldogok
források friss vizek
pezsdítik szívem egyre
mező kert mind kedvemre van
s ha tengerár zúg bárhogyan
vagy bóra misztrál szél rohan

hajóm meg nem remegne
még gálya sem ijesztne
s akár naszád állná utam

aki üdvöt keres
nem bántják a bajok
lelke javára tesz
a jó kell nem a rossz
de kit gazság vezet
s rabolni száll a vízre
az dúlt lesz ott majd nyugtalan
bőszül hamar s minduntalan
hiszi hogy száll holott zuhan
minden reménye veszve
s mi volt mind odavetve
szív és lélek ezüst arany


RAJNAVÖLGYI GÉZA fordítása

GAUCELM FAIDIT – Uzerche szülötte, limousini trubadúr, körülbelül 1185 és 1220 között alkothatott, mintegy hetven verse maradt fenn, javarészt szerelmes énekek. Hányatott életű, bohém énekmondó és világvándor is – Oroszlánszívű Richárd, majd a lombardiai Montferrati Bonifác márki pártfogoltja volt. A negyedik kereszteshadjárat idején a Szentföldre is elzarándokolt, Magyarországon is megfordult, még III. Béla király udvarában, feltehetőleg Marguerite de France (Capet Margit, a francia királylány) esküvői kíséretében. Igen szép számban meg­őrződött énekei ellenére – kalandos életéről csak keveset tudunk még. (KAF megj.)













Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Gaucelm Faidit


A szerzőtől még

   Látom már újra zöld a kert


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.