Talált vers / Új versek, 1923

Kassák Lajos
Új versek, 1923[2017. április]



29.
(KÖDÖT ITATUNK A SZÍVÜNKKEL)


Ködöt itatunk a szívünkkel és vörös napot amit gyerekkorunkban a fejünkbe skatulyázunk könyökünkből néha kicsavarjuk az életet és azt mondjuk: Uram ön rosszul teszi hogy kellőleg újra nem mázolja magát föl tehát föl föl
az idő szörnyű dunnákban hever fölöttünk s mi csak úszunk úszunk tovább mint a halak
mint a szent nagy halak s ha ketten vagyunk egyedül vagyunk
néhányan még ismerik közülünk az „Igaz Embert” aki büszke a fogaira
öregasszonyokkal vetekszik s minden sarokkőnél megkönnyebbül legalább két allegóriával
ó mi tudjuk az ő körmei alatt van elrejtve az Ige
ki emelné le unokáink vállairól az úr ábrázatát
szemeinkben összecsukódtak a távolságok
megfagyott kiáltásokat szakítunk le a nyelvünkről
és vérzünk
és vérzünk
íme az állatok bús és kimondhatatlan fájdalma ez
kicsi csigák peregjetek le a tenyereimről
sírunk az ember embertelenségén
s a megváltók fölették java kenyerüket az elsüppedt félszerekben


30.
(FIÚK SZERETIK A LÁNYOKAT)


Fiúk szeretik a lányokat
a lányok liliomot égetnek a szemükben s ha megérintik őket fölzengnek bennük a hangszerek
öreg zöld folyók nyújtóznak át a földeken néha úgy látszik kinyílnak a kapuk s a fák kiforrják lemetélt karjaikat
a gyerek feje 14 percig sajgott a nikkelfogóban
és mégis itt vagyunk valamennyien
papa az asztalfőn ül és lógatja a bajszát
9 gyerek 1 kanárimadár 3 muskátli és a teleírt adóívek
menyecskék fölbodorítják hiúságukat s a falak bocsánatot térdelnek
hogy kissé fölmelegítettek bennünket
szegény barátom most kitárja karjait mint a Championok
1922
kívülestünk a lőtávolon
a nap leszállt
ó ki merítené ki szemünk vad mocsarait
talpunk alatt érezzük jajgató halottainkat
Te ott vagy Én itt vagyok
egymáshoz ér a húsunk és didergünk a világtalanságban







Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Kassák Lajos


Az adatbázis nem tartalmaz hasonló bejegyzéseket.
Támogatóink

Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.