Vers, próza / Úton

Balássy Fanni
Úton[2020. július]



Társtalan lebegés egy flóraszeptillatú buborékban,
egy japán óriásdarázs fullánkján pattan szét a szivárványhártya,
az olajárakkal együtt zuhanok,
koncentrikus körgyűrűket hány a víz,
iszapba ragadt csontvázszerű alak kiált felém,
Borsodban ezerötszáz egy kiló kenyér,
mintha ezt mondaná, de nem ér el idáig a hangja,
egyre gyorsabban tempózom, felbukom a felszín fölé,
pillangószárnysuhogás és virágporfény,
földtől égig feszülő fűszálakon egyensúlyozom,
jázmintölcsérből recsegve tör fel egy dallam,
charlestont járnak a méhek, követem lépéseiket,
nincs mozdulat jelentés nélkül,
sorra dőlnek le a kapuk, és mosódnak el a határok,
de a gépzsírszagú vonatok még a kocsiszínben vesztegelnek.
Hadd lehessek újra úton: szeretnék megérkezni valahova.












Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Balássy Fanni


A szerzőtől még

   Vízöntő hava


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.