Vers, próza / élet, lám ide raktad fészked

Dimény H. Árpád
élet, lám ide raktad fészked[2016. május]



„A VILLANYDRÓTOK KÖZÖTT MEGSZORULT GÓLYA
szikrázó csőrében Kisjézusunk.”
(Cseh Tamás)


a tegnap leszállt Csernáton főutcáján a boldogtalanasszony
hajának hosszú fekete fonata ostorként csapkodott mögötte
mezítláb érkezett elvégre sütött a nap
a kicsik az udvaron fürödtek
talán tőlük nem hallottuk a könyörgést

a gyerekhangok vitték előrébb a napot
a boldogtalanasszony mely öröktől itt lebeg fölöttünk
égő rózsaszín körmével
– a hegye fehérre festve –
összecsippentette a vezetéket

mint húrokból oly fájdalmasan áradtak a szikrák
egyszerű dalt játszott
táncra keltette a gólyákat
fekete vas-tollaikon összetört a fény
őrizték fészkük megfeketedett napját
amikor a fiókák lomha puffanással
értek a mennyek légüres terébe
boldogtalanasszony hamuból örökös jajból
sárból megperzselt tollakból
tehetetlenül csapkodó kezekből épített új fészket
ide rakjatok mindent amíg a mennyig magasodik mondta
vannak rosszabb dolgok annál
hogy egy gólya végignézi szénné égő fiókáit
amint az emberek nyomorult zsákutcájába rekednek
szólt le hozzánk
akik alant őrködtünk mint a kövek
melyek hozzánk hasonlóan a földben folytatódtak

mit tesz velük a világ boldogtalanasszony?
megvirradunk holnap is a gólyák is
és végignézhetik ahogy sebhelyeik rovátkája ránccá szelídül
végignézem ahogy a feleségem megöregszik
és lángtalanul halálra unja magát mellettem
egy életből egy halálba
és végignézem a gyerekeim
mindent megtapasztalnak
amitől meg akartam óvni őket

hadd változzam inkább gólyává
mely ígéri megtanul befelé görbülő karmaival
kapaszkodni a maradék életbe
mely tojásaiban életet gyanít






Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Dimény H. Árpád


A szerzőtől még

   szerelem
   ez a nyugtalanság
   mint klipszek
   zárószéria


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.