Vers, próza / éppoly nehéz

Simonfy József
éppoly nehéz

[Látó, 2009. július]



öröm boldogság nem értek
az ilyesmihez ha úszni
tudnék mint a delfinek
nevetve szelném hullámait


napoknak óráknak perceknek
tömör fehérség karbitként
ég csönddel hallgatással
keverem lesz belőle kék


kék messzeség ahol az angyal
jaj meg ne zavard énekét
titkát keressük titka semmi


mit várok a haláltól az
élettől sem vártam semmit
meghalni éppoly nehéz







Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Simonfy József


A szerzőtől még

   egy ajtóval
   levert vagyok


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.