vers, próza / Ősök

Jánosházy György
Ősök


Nem ismertelek s nem ismertetek,
más földben is nyugosztok, messze innen,
de véretek kering az ereimben,
és imát mondok este értetek,


éji órákban rátok gondolok,
és álmaimban távoli, időtlen
világból némán felködlik előttem
sohasem látott, kedves arcotok,


és rég tudom, kihűlt poraitok
ugyanígy őrzik az én ismeretlen
arcomat, ahol szívetek pihen;
ha nekem is megnyílik a Titok,
s fáradt fejemet földpárnára tettem,
ti vártok majd a boldog Semmiben.







Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Jánosházy György




Támogatóink

Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.