Vers, próza / Ősz

Zakariás István
Ősz


Meleg hideggel összeér.
Összegubancolt fonalát
macska gurította pamut-
gomolyag szövi át meg át.


Földre lehullott gyümölcsök.
Szedésre, rothadásra mind,
ugyanaz törvények által
mindenik saját sors szerint.


Rajtaütésszerű sötét.
Diófán varjak lengenek,
hűlt helyükön rezeg az ág,
mint kérdésre a felelet.







Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Zakariás István


A szerzőtől még

   Angolvörös
   Gyümölcsérés
   Hajnali félszegség
   Egyoldalú béke
   Reggel


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.