Vers, próza / Őszidő

Soós Amália
Őszidő[2020. november]


A télelő csikorgó kereke,
földbe szívódó álmok mezeje,
az égen nyújtózó magány,
a felhők bőrébe bújt vágyak
csöpögő, nyálkás szóródása,
mint térbe kivetülő pillanat:
a szürke táj a térképre tapad.
Kereket köt a völgyben az árny.

Tátongó ágy lombtalan éjszakái,
kietlen vidék rég kivágott fái
hevernek az élet túloldalán,
homályosulnak a völgy szemei,
a csattogó idő párját keresi,
téged keres, téged hív a várba,
mely kapuit a nyelv előtt bezárta,

de az est csöndje előtt nyitva áll.











Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Soós Amália


A szerzőtől még

   Abszurdkék
   Estima
   Dosztojevszkijána


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.