Vers, próza / őszeink

Oláh András
őszeink[2018. február]



elveszítette zamatát az ősz
megcsalt madarak bóklásznak
a szárnyavesztett vadonban
megsavanyodtak a délutánok
pedig kamaszként épp ezeket az
őszi délutánokat élveztük leginkább
az arcot pirító csavargásokat
az ujjak közé beszökő hajtincseket
a kacagó fáknak támaszkodó ölelést
most bennünket okol az idő
ártatlan múltba kapaszkodásunkat
amiért nem találjuk helyünket
ebben a furcsa szomorú őszben
ahol már csak a kialvatlan nappalok
köszönnek vissza rossz lelkiismerettel





Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Oláh András


A szerzőtől még

   fegyverletételeink
   csalásaink
   illúzióink


Támogatóink

Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.