Vers, próza / Űr úr

Gál Éva Emese
Űr úr

[Látó, 2010. február]




A csillagok közötti űri csend
tartja össze, amit Isten teremt.
Most a fakoronákra nehezül,
s a nyári estét uralja az űr


szabadsága, a boldog végtelen.
Hirtelen része lesz minden jelen:
a szőlőlugas, tücsökcirpelés,
és az otthont körbeíró egész


világ, amelyben a szívünk dobog.
Rímeket hazudnak a csillagok
minden lüktetésünkre, ami fáj.
Dobogó nyári éjszaka a táj,


és mint a semmi, olyan céltalan.
A nyárnak is egyszer csak vége van,
s ahogy kihull belőle a jelen,
elsöpri az otthont a végtelen.



Szatmárnémeti, 2009. augusztus







Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Gál Éva Emese


A szerzőtől még

   Esti pillanatkép
   Fehér
   Ablak


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.