MUNKAFÜZET / „Totál hányinger – gondolja magában a szolid nézőlány…”

Kinczel Ágnes Annamária
„Totál hányinger – gondolja magában a szolid nézőlány…”




Pálfi György Taxidermia című filmje megosztotta a közönséget, a befogadók egyik rétegében annak több jelenete is felháborodást keltett. Ezen „problémás” részek közül szeretném megvizsgálni azt, amelyikben A kis gyufaáruslány története beleolvad Morozsgoványi élettörténetébe: a gyermek a filmben a tisztiszolga egyik maszturbációs víziójának szereplője lesz. E kijelentés alapján első gondolatunk az lehetne, hogy Pálfi György, és korábban Parti Nagy Lajos is, aki a film alapjául szolgáló novellákat írta (A fagyott kutya lába, A hullámzó Balaton), mintegy „megszentségtelenítette” ezt az Andersen-mesét. Dolgozatomban arra a kérdésre keresem a választ, hogy vajon mi indokolja azt, hogy ez a mese megjelenik a fenti szerzők történetében, illetve milyen közös csomópontokat, motívumokat találhatunk a gyufaáruslány és Morozsgoványi életében. Ennek kiderítése végett szeretném közelebbről szemügyre venni az Andersen-mesét, a Parti Nagy-novellát (A fagyott kutya lábát) és a Taxidermia első részét.



A kis gyufaáruslány meséje egy hideg, havas estén játszódik, az év utolsó napján. Mindenki ünnepel, a kis gyufaáruslány viszont az utcákat járja, fél hazamenni gonosz apjához, mert aznap egy szál gyufát sem sikerült eladnia, ezért pedig biztos verés járna. Éhes és fázik, miközben mások meleg szobában ülnek, és jókat esznek. Megtörten behúzódik az egyik ház sarka mögé. Azzal vigasztalja magát, hogy otthon sem lenne jobb, mert a padlásszobájukban is nagyon hideg van, a tető hasadékain át besüvít a szél. Meggyújt egy szál gyufát, hogy ne fázzon annyira, és melegedés közben csodálatos víziója lesz tőle: egy kályha mellett találja magát, ám a gyufa lángja ellobban, és azzal odalesz minden. Újabbat gyújt meg, a fény pedig újabb látomást indít el: látja a házban a fehér terítős asztalon a sült libát, de a láng megint csak ellobban. A következő gyufa fényénél karácsonyfát lát, melynek gyertyái egy idő elteltével csillagokká válnak. Ezután egy újabb gyertya lángjánál megjelenik neki a nagyanyja, „az egyetlen, aki jó volt hozzá”. A falhoz dörzsöli az összes gyufát, nehogy eltűnjön ez a látomás is, és a kislány boldogan hal meg szeretett nagyanyja karjaiban.



A kis gyufaáruslány és Morozsgoványi Vendel élettörténetében több hasonlóságot is felfedezhetünk. Így például mindketten árvák, hányatott sorsúak. A kis gyufaáruslánynak ugyan még él az apja, ám az nem szerető szülő, sokszor veri is őt. Mindkettőjük életének meghatározó érzése az elhagyatottság, az állandó szeretet- és gondoskodáshiány. Ezen kívül mindketten folyton fáznak, az állandó hideg érzetének elviselhetetlensége szinte már kibírhatatlan számukra. Éppen ezért melegségre vágynak a szó konkrét és elvont értelmében egyaránt. Eltérő életkoruk okán viszont nem ugyanolyan szeretetre vágynak: a kislánynak szülői szeretetre lenne szüksége, Vendel pedig inkább egy asszony szeretetére vágyik. Ezért tűnik kissé groteszknek, amikor egymás mellé kerülnek, amikor Vendel víziójában saját vágyai kielégítését keresi a kislánynál. Ennek a jelenetnek a jelentősége, úgy gondolom, nem abban van, hogy Morozsgoványi meg akarja rontani a gyermeket. A tragédia a szeretethiányból adódik, és abból, hogy a valós életben a férfinak esélye sincs betölteni ezt a lelkében keletkezett űrt, kénytelen egy mesevilágba menekülni, ám ott sem talál magának megfelelő személyt vágyai kielégítésére.



Az említett vágykülönbség ellenére mindkét szereplő ugyanazt a megoldást választja: látomásokban próbálják átélni azt, amit az élet nem biztosított számukra. Ezeket a látomásokat pedig mindig valamiféle fény váltja ki. A kislány minden gyufaszál meggyújtása után valami új, számára elérhetetlen, csodálatos dolgot lát: előbb a kályhát, majd a terített asztalt, a karácsonyfát és végül a nagyanyját. Ahogy nő a látomások tétje, egyre inkább sejtetik a kislány földi létének végét, mintha a gyermek inkább az álomvilágot választaná a valóságos helyett.



A Taxidermiában is valami hasonló történik Morosgoványival a gyertyák fényében. A film első képe őt mutatja, amint egy lángnyelvvel „csókolózik”, a jelenet végén pedig maszturbációjának eredményességéről is meggyőződünk, egy vágy kvázi-beteljesülésének lehetünk szemtanúi. A második gyertyás jelenet során épül be a történetbe a kis gyufaáruslány meséje: a gyertya lángja ellobban, és a gyufát már a kislány gyújtja meg. Morosgoványi kinyitja a háromdimenziós könyvet, és maga is részese lesz a mesének. Leül a gyermek mellé a lépcsőre, és csillagokat akar varázsolni neki, amihez a kislány segítségét kéri, annak egyik kezét beteszi saját zubbonyába. A vízió és a valóság itt egybefolyik: rájövünk, hogy Morosgoványi a „vak csillagra”, szexuális kiteljesedésének eredményére gondolt. Ezáltal a gyertya lángja újra a szexualitáshoz kapcsolódik, ám mivel nemi élete társtalan, ismét maszturbáláshoz kell folyamodnia. A harmadik gyertyás jelenet eredménye az ezredesnével való közösülés víziója lesz. Itt is megvan tehát a szexualitás, valami elérhetetlennek a jelenléte.



Ha a novella szóhasználatát vesszük figyelembe, akkor többször is találhatunk utalást a mese néhány elemére. Így például a novellában szó esik Morosgoványi szállásáról, amely kísértetiesen hasonlít a mesében említés szintjén jelen levő padlásszobához, ahol a kis gyufaáruslány lakik (mindkettő hideg és huzatos kicsi zug, melyet csakis képzelettel lehet befűteni). A novellában többször is szóba kerül az ég, a csillagok és az angyal: „vak csillag a geci”, „a »frecselés« annyi, mint felrepülni a leszakadt egekbe”, „elrepül különben, akár az angyal”, „szőrön és pinahájon forog a mennybolt”. Ezen példák alapján felfigyelhetünk arra, hogy mindazon égi elemek, amelyek jelen vannak a kis gyufaáruslány vízióiban, megjelennek Morosgoványinál is, viszont mindig szexuális jelentésekkel átitatva.



Úgy gondolom, hogy ezen mégsem kell felháborodni, mert sem Parti Nagy Lajosnak, sem Pálfi Györgynek nem az volt a szándéka, hogy megszentségtelenítsen egy mesét, vagy hogy a pedofiliát népszerűsítse. Mindketten csak egy tragikust történetet próbáltak meg elmondani: egy ember kiteljesedésének a lehetetlenségét nemcsak az életben, hanem a víziók világában is, nemcsak szexuálisan, hanem általános tekintetben, egyszerű, hétköznapi emberként. A film ezen jelenetét ezért nem „totál hányinger”-nek, hanem totál elszomorítónak tartom, amelyen a szolid nézőlánynak nem megbotránkoznia, hanem inkább elgondolkodnia kellene.








Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Kinczel Ágnes Annamária


Az adatbázis nem tartalmaz hasonló bejegyzéseket.

Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.