Vers, próza / Éjszakák a zenben

Balázs Imre József
Éjszakák a zenben[2021. június]


(kiapadás)

tavasszal az erdő mélyebb részein a vizet néztük kerestük lakóit hogyha megmozdultak fölkavartuk a vizet
tavasszal a víz alól néztük az eget néha eltakarta valami néha fölkavarodott a víz és menekültünk
nyáron járva az erdőt eltűnt vizek helyén árnyékosabb maradt még kicsit a föld az avar beszédesebb

(ne térj le)

táblák mutatták az utat mindkét irányba a távolodásét s a közeledését
egy teljes évszakon vezetett át az útvonal s a vándor otthon maradókra gondolt délben arra ahogy esznek este arra ahogy alszanak éjszaka megálmodta álmukat
teljes öltözetnyi ruhákat hízott ki útközben ott voltak benne az otthoni dolgok képek érzések az úton hozzá csatlakozottakba pakoltan

(képesség)

hegytől hegyig jutni felhőként alakot váltva gomolygó anyagként
megtanulni az ütközés képességét legyél olyan felhő akibe beleütközhetsz a homlokoddal
hegytől hegyig gondolkodni csak onnan tervezni tovább ahol megnyílik sok kép fonákja
eltévedni nem lehet hegytől hegyhez haladva beleszédülni csak a feltáruló látványba ahol eltűnik a között

(anya)

valahol távol anyák emléke változtatja színeit fények villannak fel s alszanak ki az anyaemlékekben
a szobában ülők fele kimegy a konyhába és krumplit pucol
a szobában ülők másik fele elalszik és álmot lát amelyben tűzifát halmoz a szoba sarkába karjában hordja be a fenyőillatú csutakokat
ott hever a szobák sarkában az illat és a mozdulat emléke ahogy a sorban kézről kézre járnak a hasábok s minden fában ott az érintés a növekedés lassú nyoma









Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Balázs Imre József


Az adatbázis nem tartalmaz hasonló bejegyzéseket.

Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.