Vers, próza / 403. levél

Láng Orsolya
403. levél[2019. november]



tollal, Párizsból Budapestre

1970 októbere végén
beül egy caféba a tűző nap elől
elolvassa az újságot, mint a helyiek
azután levelet ír a feleségének
tudatja, hogy már megebédelt
napi egy meleg ételre futja
és szakmai kapcsolatokra is áldozott
egyre jobban megy a francia
és még az idő is tartósan jó
de fél a leselkedő impotenciától
szeretne a völgyben ülni inkább
meztelenül
jegyzőkönyvbe venni a természet
alig látható mozdulásait
aminek ő maga is szerves része
mozdulatlanul
és ha most meg kellene halnia
derűje nem a lét iránti közönyből
hanem iróniából fakadna

ezek a fehér hajú magyar férfiak
tanulni kell őket
mint a téli fákat
amint ott ülnek kiküldetésben
vagy meghívásos alapon valahol
egy nyugati kávéház kirakatában
a tárgyszerűségnek azzal a sebezhetőségével
hogy szinte válogatás nélkül
minden karcot hagy rajtuk:
a közelükben ülő néger lány
egy furcsán széttört kenyér-darab a földön
egy kutya, amelyiket a járdán rángatnak
és újra ezek és a multiplikációik
az egységet-sugárzó
a külön-álló
és a mozgásban-lévő erők
mert mindegyikhez és
megoszthatóan egyikhez sem tartoznak
és nevük helyett csak úgy írják alá
csók

másképp és ugyanúgy











Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Láng Orsolya


A szerzőtől még

   a fagyott kéz-hipotézis
   autotómia
   miópia


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.