Vers, próza / 45.

Székely Szabolcs
45.[2019. május]



Kattog a migrén, lezárt zsilipek mögött
türelmetlen vizek, eljött a mi időnk, mondják,
elárasztjuk a kijelölt árteret, velünk tör utat
magának a történelem. Körbejár a zúgás.

A helytartó fel-le járkál a jótékony félhomályban.
Leül, feláll, és leül megint. A hullámzó tömeg
a gát mögött épp elég erős, miért az én
döntésemre várnak, miért nekem kell kimondanom,

hogy nem szeretsz? Vársz, hogy történjen meg veled,
mint áradás az aszály mögé zárt tartománnyal.
Hazautaztál a szüleidhez, egy hét múlva jössz.

Ki dönti el a zsilipek megnyitását? A víz nem akar tudni erről,
csak helyet foglal magának. Sodródását, imbolygását jelzi
egy használt műanyag szatyor, egy halott sirály.












Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Székely Szabolcs


A szerzőtől még

   34.
   36.
   37.


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.