Vers, próza / 87. töredék

Balási András
87. töredék


A sugarak gótikus ívei
alatt fényes porszemcsék kergetőznek.
Egy-egy felvillanó remek terv, szándék,
megtartva összes színét, elsuhan.
Minden, ami nincs, minden, ami van,
eltűnő fényben érintetlen árnyék.
Galambfióka a rozsdás párkányon,
körme halkan koppan. Mintha a
becsapott idő kopogna újra.
Törött emlékeket szitáló álom.
Pompás megbánások bújnak elő.
Lehet, hogy mégis győzni kellett volna.







Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Balási András


A szerzőtől még

   Vitéz lélek
   A hetedik
   Váddal (Versek)


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.