Vers, próza / A 24. órában… (Versek)

Mózsi Ferenc
A 24. órában… (Versek)


„jutányosan marasztaló…”


Megkezdődött a visszaszámlálás
a gyógyulásnak különböző módozatai ismeretesek
számomra mától a kémia szent és énérthetetlen
tudom amit tudok és mondani sem kell
csapataink érdekvadászként harcban állnak
nem vagyok egyedül ebben a küzdelemben
mögöttem áll megtagadott múltam
előttem kitaszított jelenem


egyszerű beadvánnyal élek a felsőbbrendűséghez
hadd éljek az egyre kevésbé lírai lehetőséggel
most meghintáztatjuk ezt a kevély fiút
hadd érvényesüljön a Gondviselő körülírt hatalma
az agyból elindult kis akarnokok irányítják
a forgalmat valami elkerülhetetlen felé
váltságdíj nélkül nincs szabadulás


ezért szerénytelenül felajánlom magam
fogadj el zálogul magam helyett is
szolgádnak


a jó szolgálat alól senki sem kaphat
felmentést


szorosabbra hurkolódik a kötelék
tarts meg az engedetlenség követének Uram
sok még az egyenlítősdi
kiegyezésre nem sok az esély
az életbemenők is Téged üdvözítenek
bár barbárok állják körbe a városfalakat


hajnalban mégis megsimogatott
a remény…







Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Mózsi Ferenc




Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.