Vers, próza / A Látó - Batsányihoz

Kovács András Ferenc
A Látó - Batsányihoz[Látó30 - 2020. január]



„A Látó 2019-be lát:
Kigyúlt az elmefény! Igen! Hiszen… De. Hát…”


Vídulj, Batsányi! Hidd,
Hűlt helyen messze Linz –
Emberben s könyvben itt,
Művekben lesz gerinc…

Markó, Gálfalvi, én,
(Kovács), majd Láng, Vida,
Szabó, Demény – kemény
Volt század vádlija!

Kigyúrt, tarabb jövőt
Menőben néz, ki lát –
Megint darabra tört
E döbbent, szép világ.

Vidúlj, látnok, ha vélt
Szabadnak áthozat
A vers – álnok, kimért
Szavakra változat…

Csitulj, frászos elme!
Nem újul a világ –
Eldőlt szittya ványadt
Élők jogára hág.

Hazug törvény szabad
Raboknak szab teret –
Ha zúg bősz élcsapat,
S rabolnak bakterek.

Vídulj, Batsányi! Lám,
Reng, dúl-fúl a világ!
Így hull – ha nyámnyilán
Setét lyukba kihág…


Marosvásárhely, 2019. december 17-én








Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Kovács András Ferenc


A szerzőtől még

   Hét párverés Kántor Péternek


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.