Vers, próza / A Nap Kertje (Parco del Sole)

Nagy Attila
A Nap Kertje (Parco del Sole)

[Látó, 2005. október]



1. Herculanum


Halandó, ki ide belépsz
Hajnalban, harmat estén,
Oldd meg a sarud, s hajadat bontsd ki, te nő:
A Nap Háza ez, s körül
Piros oszlopos Kert,
Tele rigóval.
A kutakból víz pereg:
Folyékony hegyi kristály,
S amerre szellő tekereg
– Illatos szárnyú Ámor –,
Csók billeg a szomjas babérlevélen.


Vándor, kit erre hozna
Szárnyas cipő vagy túlcsordult teher:
Ez itt a Nap Háza – semmi hősi póz,
Csak nevetgélő bokrok a Kertben,
Hol jobbik éned fog kézen és vezet.



2. Termini


Aranybogár, Szent János szeme
Kószál Termini buja illatában.
Szellő rózsáll az alkonysávban,
S odébb, Capri cézári szigetén
Sorra gyúlnak ki
Marina Grande fényei –


Átalhatatlanok már
A Tirrén-tenger éjei:
Görög, etruszk, szamnisz és római
Öleli, öli egymást bennem is, bár
(Mondhatnád) hozzájuk, mi közöm –


Ki messziről jön, annak hajója
Partot mindenkor félve közelít,
De megnyugszik, mihelyt a Laresek
Fülébe súgják: minden változatlan,
A mozdulat is ugyanaz, amellyel


Ellöknek maguktól vagy átölelnek éppen
Az arcban is alig változók.



3. Sorrento


Álmomban sirályok szállnak
Az öböl felett,
Ahol az utak szerteválnak,
S ki-ki magára mehet


Capri, Ischia, Nápoly felé –
Emlékek hófehér teraszán
Gyík villan, zöldhátú kétkedés…
Köd üli lenn a tengert:


Hajnali kába ébredés.


Álmomban hófehér hajók úsznak,
És szinte mindig, felén az útnak
Lassítanak: kendőjét az ég meglengeti,
S a hajnal rózsaujját


Elnyíló ajkamra teszi.


Sorrentói félsziget, 2005. június 1–4.




Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Nagy Attila


A szerzőtől még

   Babits (alkonyég)
   Capri


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.