Vers, próza / A Nirvána álma

Jánosházy György
A Nirvána álma

[Látó, 2009. december]



Álom: tengerszem hátán ringatózom
vén bárka mélyén elterülve. Hűs
szellő cirógat, az égbolt derűs.
Betölti álmos agyamat az ózon,


és hangtalanul kiszorít belőle
bánatot, gondot és emlékeket:
homokvár romjaként mind szétpereg
a zöld habokba, szélbe, levegőbe;


jó béke van most minden idegemben,
érzéketlen vagyok és vágytalan,
és elfelejtem lassan önmagam.


Oly jó így, behunyt szemmel elterülve,
belehajózni egy névtelen űrbe,
elveszni valahol a végtelenben.







Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Jánosházy György




Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.