Vers, próza / A Solaris-emlékház

Papp Attila Zsolt
A Solaris-emlékház

[Látó, 2011. október]




Mutasd meg, hol találom azt a házat,
amelynek ablaka az űrre néz.
(Nem is rajz ez – torzóban maradt vázlat,
és befejezni most már oly nehéz.)


A hosszú, nyári esők éjszakáján
indulnék el egyszer megkeresni.
Az ember áll, egy poggyásszal a vállán;
küszöbre teszi és ottfelejti.


Majd int a kerten túli csillagoknak:
szevasztok, e zsák kilyukadt egyszer,
s az elhullajtott cuccot visszahoztam.


Mutasd hát, hogy jutok ahhoz a házhoz,
megőrizni ott, mit sose rejt el
a nemes spleen, a fáradt férfipátosz.






Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Papp Attila Zsolt


A szerzőtől még

   A belső ruhatár
   Noir


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.