A buszsofőr ma busznak öltözött,
fehér arcok között, maszkok között,
felgyújtja mindkét fényszóróját, dudál,
és csak azután vegyül a nép közé,
a vad, vásári forgatagba –
a tánc a port kavarja, és a csuklósbusz-sofőr
egy csinos sütőtökkel elkering.

Volna benne kitölthető tér,
de zárva most a busz, ma nincs tolakodás;
ma minden helyre ő ül, hogyha kedve tartja.

Mint kibérelt különjárat, olyan most,
csak éppen ő bérli saját magát,
dudál, elnézi a színes ruhákat,
így kering az éjben még órákon át.