Vers, próza / A hoppsza-mackók ámulatos élete

Kenéz Ferenc
A hoppsza-mackók ámulatos élete


[Látó, 2009. február]



A hoppsza-téren
a hoppsza-medve
eltáncolta már
hoppsza-táncát.
A hoppsza-gazda
a hoppsza-nyárban
elengedte már
hoppsza-láncát.
A hoppsza-medve
elkóborolhat,
a hoppsza-létből
kifenekelhet.
Ideje teltén
a hoppsza hosszán
ámuldozhat –
és vezekelhet.
Láthat világot
hoppsza nélkül,
gyűlt is bödönnyi
hoppsza-bér.
A hoppsza-medve
régi virányon
egy-kettő, hoppsza,
hazaér.
Fogadja otthon
sok kis mackó,
sok kicsi eszes
hoppsza-gyermek.
Néha egymással
pofozkodnak,
néha egymással
táncra kelnek.
A hoppsza-lépést
már eltanulták,
és fújják hozzá
a dalocskát:
Irgum-burgum,
mackóvér,
miénk a pálya,
miénk a tér!
Kitelt lám
a medve-élet,
a hoppsza
a mackóké lett.
Aztán ajtót nyit
fenn Péter,
s mér, mér, mér a
hoppsza-méter.







Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Kenéz Ferenc




Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.