1989 / A huszonötödik év. Kiáltás-töredék

Visky András
A huszonötödik év. Kiáltás-töredék[2014. december - 1989Látó]




Nincs benne jövő. Jaj, van mégis.
Samuel Beckett


Láttam nemzedékem legjobb elméit az őrület romjaiban,
a ragyaverte állami babérral koronázott üres
fejszobrukkal vadul szeretkezőket, láttam őket az önimádat
eksztatikus magaslatain támolyogni a
gondolattalanság fényűző svédasztalai körül, elismerő
biccentéseket koldulva a komform különbözés
roskatag kismestereitől, láttam a petyhüdten törekvő
férfihátsókat, amint gazellaléptekkel pitiznek a megyei
világhír elszánt tigrisei előtt, odakínálva minden fordulónál
bőségesen verejtékező nyakukat a jégfehér fogaknak,
üresség dúsgazdag kurválkodói, árad a húgyszag a tegnap
összelopott életműből, jön az elkerülhetetlen pinkód-
öröklét, a se fog-, se szem-, se íny-tönkremenés, jön a
karácsonyfavég meg a vekkerfeltámadás, nipphitek
diszkont vigasza megesett sztárpapoktól, füstkorom szitál,
halálra vert csipke szemfedő borul az egykor szapora
hímvesszőkre, ügyefogyott herék harangozzák némán a zavaros
véget, megérzik langymelegét a városon elterülő
széthasadt léleknek a kutyák és a fekete menyétek...


Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Visky András


Az adatbázis nem tartalmaz hasonló bejegyzéseket.

Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.