vers, próza / A jamaicai trombitás

Vaszilij Bogdanov
A jamaicai trombitás[2017. július]



Lénának

A jamaicai trombitás
tegnap hajnalban megjelent.
Nem csalás, nem is ámítás,
az utcán fütyörészve ment.

A jamaicai trombitás,
mint egy Godard-film hősei,
futni kezdett, s a rohanás
időnkből röpítette ki.

A jamaicai trombitás,
hóna alatt a trombitája,
nem volt ott vele senki más.
Üvöltött. Be nem állt a szája.

A jamaicai trombitás
visszalopta az ifjúságom.
Sugárzó, mágikus varázs
bűvölt el. Hajnali álom.

A jamaicai trombitás,
felemelte a trombitáját.
Rázott megint a régi láz,
vízirigó kereste párját.

A jamaicai trombitás
intett, megfújta hangszerét.
Trombitált, ahogy senki más.
Elfelejtettem a nevét.

A jamaicai trombitás
már a takarodót fújja.
Magába zár a látomás,
visszarepít hajnal-korunkba.

A jamaicai trombitás
a padlásszoba éjjelében
a Sole miót játssza, csodás
mezőkre röpít. Ez az éden.

A jamaikai trombitás
él-e vajon? Fellép-e még?
Megvan-e a régi lakás,
a Quartier Latin-i menedék.

Hogyan veszté el ép eszét,
egy nő miatt és hangszerét
hogyan vitte a zálogházba,
ítélve magát némaságra!

Hiányzott a Silencione.
Hát visszaváltottuk neki.
Bolond volt, mint mindenki más,
a jamaikai trombitás.

Csokor ibolyával várlak,
emigráns, orosz szívhalász.
Sorra zengi el a csodákat
a jamaicai trombitás.

* A jamaicai trombitás vezeti győzedelmes párizsi ifjúkorukat felidéző versei sorozatát, egy Schumann-lemez, a Kinderszenen borítójából került elő. Egy utcai zenészt idéz fel, akinek nagyapa még a nevére sem emlékszik, de nem is fontos a név, amíg hallani a furcsa trombitaszót, mely visszaröpíti ifjúkoruk idejébe, szerelmük mágikus pillanatait idézve; feltűnik a padlásszoba is. – Tatjána Bogdanova


BOGDÁN LÁSZLÓ fordítása



Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Vaszilij Bogdanov


A szerzőtől még

   Örök-nyár
   A kék virág
   A puszta
   Megérkezés Ithakába


Támogatóink

Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.