Vers, próza / A könnycsepp

Tamás Tímea
A könnycsepp


régen egy könnycseppben laktunk
de ezen a nyári forróságon
elpárolgott s csak mi maradtunk
ketten, nem meztelenül
csak kifosztva, bezárva
egy maréknyi ósdi közhelybe
s egy rég halottnak hitt vágyba


emlékszel a könnycseppben ott volt
a sós tengerek minden titka
Odüsszeusz édes bánata
a nimfák leple s az inga
nem járt nem beszélt nem volt óra
hogy szememről a ködöt
s a szivárványt örökre leoldja


mi maradt? Ládd ez az édesbús bánat
némi rútság és sok önsajnálat
fonnyadó hús és sok vacak óra
hol bárd az inga s a szele súrolja
szinte percenként a tarkód
s a kényszer, hogy valamit akarj ott
hol már régesrég nem lehetsz


mert valami kiszikkasztotta
a te külön tengeredet






Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Tamás Tímea


A szerzőtől még

   Kisvonat
   Szélben
   Őszi erdő
   Töredékek (Versek)


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.