Vers, próza / A középkori művészet múzeumában

Jánosházy György
A középkori művészet múzeumában


Ezek a ványadt, furcsa Krisztusok,
kik félrebillent fejjel és meredten
függnek a durva, részvétlen kereszten,
e réveteg, aszkéta Krisztusok,


s ezek a fancsali, keserü szentek,
örök imák között, kővé fagyott
tekintettel s gesztussal állnak ott
ezek az ásatag és suta szentek,


nevetni kell, oly báva-primitívek –
de őszinték és tiszták, mint a gyermek,
s a magasból angyalkák énekelnek,


kopott dicsfényük láthatatlanul
villogni kezd, ezer kis lángra gyúl,
és meleg fénnyel tölti meg a szíved.








Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Jánosházy György


A szerzőtől még

   A vers órája
   Hideg a ház
   Az eb magánya
   Eső
   Hiába ordítsz


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.