Vers, próza / A második

Egyed Emese
A második


Valami történt, fogytán a lélegzet.
Vakító fénnyel áradt szét a kezdet,
találkozásunk szívszakasztó, édes
ideje, jutván álmaink vizéhez,


bocsáss meg nékünk, végtelen hatalmú
mindenható és mindent látó Isten.
Bocsásd meg reménytelen éveinket,
felséges könnyeidben engedj minket



megmosódnunk, fogyjon a keserűség,
arany palástját adja ránk a hűség.
(Ezt a második napra írtam sírva
a vágyakozás kútjába hajítva.)







Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Egyed Emese




Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.