Vers, próza / A nonstopban

Keszthelyi György
A nonstopban[2016. június]



Édesanyámnak (5)


A felső nonstopban folyton mosoly fogad,
így, csökötten is, anyát’-apátlanul.
Tudja a szőke nő, mikor kell kinyúlni
átszellemülten, ott a Parnasszuson.
Átvizsgálom ilyenkor önmagam,
biztos vagyok saját bonctanomban,
sápadtfehéren, mint a mennyezet,
bűntudatom két neoncső közt lebeg.
Anyám, te itt vagy, felemelsz az égig,
bejelölsz az utolsó emeleten.
Ez egy másik öröklét. Kedves, kegyetlen.
„Jöjjön még, kérem, ha el is költözik.”

2015. szeptember 7.





Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Keszthelyi György




Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.