200 AranyLátó / A nyelszi bárdolatlanok

Kovács András Ferenc
A nyelszi bárdolatlanok[200 AranyLátó - 2017. március]



Kortárs, alkalmi függelék –
Arany-bicentenáriumra


„Fosztanám a tollat, tudni-
Illik a…
De amiről szólni sem po…
Litika."
(Arkádia-féle, 1853)

„Szó bennszakad, hang fennakad,
Lehellet megszegik."
(A walesi bárdok, 1857)


Nem várt király, glancolt király
Érdek takart lován
Feszít – nép hátán is megél
Sok tarha tartomány.

Elszánt király, hibbant király
Lőn Első Eduárd –
Hajbók, gaz udvaroncival
Hős Walesről eldumált…

Mi történt Montgomeryben?
Ország-szerin, tova,
Felség, parázsló vágta volt!
Honnan? S megint hova?

Sehonnan, Sire! Bár némi tűz,
Kis hő keletkezett –
Ötszáz hevült bárd nem fogott
Dicsőn veled kezet…

Nevem ki diccsel ejtené,
Most lesz-e walesi bárd?
Ifjabb agg leskel nyeldesőn,
Hogy kegybe felcibáld!

Tolong, hogy zengje tetteim
Bősz, bátor bárdcsapat?
Ha kell – asztalra, húrba vagy
Bő lé zsírjába csap!

Ha nem zeng bárdolatlanul –
Itt éhen hal a bárd!
Bitor király vigyorra ráng,
Mint széles alabárd.

Jer, Szőr, tanácsi szolga, gyűjts
Gyuvatlan bárdokat –
Tálent, ki egy tálból velünk
Hatalmat mártogat!

Perkálj, király! Nyerget cserélj
Hazánk fakó lován
Haddlám, tahó bárd mennyit ér,
Ha fánk van, szósz, tokány?

Harácson fánkot süttetett,
Szent szószt kavart a séf,
Fölfortyogott a híg tokány –
S hemzsegtek aljasék…

Te séf, a lének adj esélyt!
Sürögjön konyha, stáb!
Mészáros, vágj belé kövért!
Rotyogjon a konc, a táp!

Hű, Szőr! Szerezz szárnyas gebét,
Málházz föl egy Pegazt –
Sajtós csoport, közszolga hord
Hátára ezt meg azt…

Legyen hitelvi szósz, tokány,
Mokány szöveg, szakács!
Farsangi fánk, könyvmáglyaláng –
Ötszázötven rakás!

Vidulj, Pegaz! Repesve vidd
E lakmát Walesbe el –
Nem fúj gúnydalt a korcsmabárd,
Ha csámcsog s nyeldekel.

S a nép, az istenadta nép,
Tarháljon tarhonyán –
Egyék izét, s boldog legyék
Zabráló tartomány…

Mint akarom, mintabarom
Tenyésszen – edukált
Bárd egy se merje dallani, hogy
Ne éljen Eduárd!

Kor és szellem ma destruált!
Művészi, léha stáb
Hasát telítse, s lel hazát,
Ha hajlong – még alább!

Asztalhoz, bárdolatlanok!
Belakhatsz, nyegle Wales –
Mindig te nyersz, mindent benyelsz,
Benyalsz és elheversz.

Vesszen, ki nyelvel, s nem nyelős,
Ki ellenem szegül,
S gerincnél lágyabb ének új
Hevén nem lelkesül.

Nagyúr, ne hős időd rabold,
De lelket rekvirálj!
A honni költés fölvirágz!
Te tetted ezt, király!

Nos, esett-e Montgomeryben
Ötszáz kis tűzeset?
Most bárdok cége, mint a bűn,
Köröttem hűn pezseg…

Nyalás nyeléssel passzol itt.
Lásd, Szőr, ma pont mit ér –
S mily hasznot hajt, ha fölbuzog
A pártos honfivér?

Világ megáll, csodál, megáld,
Csipás szemet mereszt:
Az angol líra újra él!
Király, te tetted ezt!

Van őstehetség, millió!
Nívó van végre, Sire!
Híred szárnyalják brit idők –
Ripők had érted ír!

Elvtárskirály, öngólkirály,
Magas kézcsókkirály
Honában mély földszint az ég
De van még jobb irály!

Van alagsor, névsor, offshore is –
Van küldetés, irány!
Van eszköz – szájnak ingere,
Mit szürke cél kihány…

Ötszázötven nyalongva ment
Fánkzsírba, milliók –
Zsarnok zsebéből zengik ők,
Hogy zsoldban írni jók!

Na, danoljanak, csak írjanak
Bérszagra gyűlt vadak –
A többi sápadt, néma lap,
Aktákba hűlt adat…

Nincs ebbe’ nagy kunszt, csak homály,
Vak szégyen, balladás –
Kitartott hangon harsonáz
A vétkes hallgatás.

Nincs benne bárd, se drámai
Feszkó, se ballada,
Csak vérfagyasztó csend – a nyelv,
A szó megalvada…

Elvárt király galoppra vált
Népnek fakó lován
Ország s dicsőség gázol át
Pénzelt dalok porán.


(A versben szereplő, dőlten szedett sorok, félsorok, szókapcsolatok természetesen A walesi bárdok balladájából valók s valának. Tisztelet és köszönet értük Aranynak.)




Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Kovács András Ferenc


Az adatbázis nem tartalmaz hasonló bejegyzéseket.
Támogatóink

Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.