Vers, próza / A régiek emlékére

Vermesser Levente
A régiek emlékére

[Látó, 2006. február]



Az öregember vályogháza
kiszáradt folyó partján fekszik.
Több éve, hogy nem jár ott senki,
Jó ideje nem jár ki ő sem.


Egy napon, mintha valakit várna,
kiül a padra, elpipázgat.
Kopott írást vesz kezébe,
alkonyatban könyvet olvas:


„Első lesz a hárs illata,
második a búzakalász,
boroskancsó a harmadik,
utoljára harang kondul."


Bemegy az ember, kint hagyja könyvét.


Akkor a szavak megfeketednek,
azok a szavak elszürkülnek,
végül, mire eljön a reggel,
legvégül kifehérednek.




Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Vermesser Levente


A szerzőtől még

   Nevelési kérdés
   Várakozás


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.