Fórum / A rítust mások végzik el - Pálfi György Taxidermia című filmjéről

Simon Eszter
A rítust mások végzik el - Pálfi György Taxidermia című filmjéről


Ha a trolin utazom nyári hőségben, körülöttem, mint a partra vetett heringek, bűzölögnek, párolognak a testek, bizony az is megtörténik, hogy le kell szállnom egy közeli állomáson.


Magamban már osztályozni kezdem a testek párlatait, mert nem mindegy, hogy valaki fiatal vagy idős, sportol vagy punynyad, miből áll az étrendje, és rendszeres-e az ürítése. De hát ez így van, el kell viselnünk egymást és magunkat. A Taxidermiában az utóbbi nem sikerült Balatony Lajosnak, mert talán az egyetlen dolog, amit önmagában értékelni tudott (az értékelés professzionális jelentésében), az a teste volt, fej és a végső munkát végző kar nélkül. Pontosabban fogalmazva, az értékelést másra bízva, elvégezte magán az utolsó simításokat: önmagát preparálta ki.



Nem akarok kritikát írni, sem elemzést, csak feltenném én is a saját kérdésem, utánanéznék a harmadik résznek. Kíváncsiságom elsősorban arra irányult, hogy hogyan születhetett meg a film utolsó része, amikor nincsen harmadik novella (az első és második rész két Parti Nagy Lajos-novellát visz vászonra, A fagyott kutya lába és A hullámzó Balaton címűt). Filológus lévén, befogadói prűdségem még megemésztette, hogy a novellák megjelenési sorrendjük ellenére fel vannak cserélve, és egymásra épülnek, de mivel először a novellákat olvastam el, akarva-akaratlanul rám tört a kényszer, hogy a megfelelést vizsgáljam. Mivel a harmadik résznél nem volt semmiféle kapaszkodóm, nem kérhettem számon senkitől semmit, és ez elgondolkodtatott. Mi indokolja azt, hogy ezzel a történettel (forgatókönyvi történettel) folytatódjon a film? Miért lesz Lajoskából állatpreparátor? És mégis miért tömi ki az apját, végül saját magát a film legvégén?



Mindhárom rész Balatony Lajos jelenében van elmesélve, de nem az ő nézőpontjából (ellent kell mondanom a rendezői koncepciónak, amely szerint „A történet mesélője a család legfiatalabb – a hagyományos családregények szerkezetét követve –, »művésszé« lett tagja, Lajos. Valójában az ő egyéni és nem minden torzítás nélküli nézőpontjából ismerhetjük meg elődeinek mindennapjait.” ), hanem a műértő és az azt bemutató Dr. Regőczy Andor befogadói szemüvegén keresztül ismerhetjük meg Lajoska családját. A családtörténet itt úgy jelenik meg mint háttérinformáció, mely feltétlenül szükséges a keletkezett mű befogadásához. Ennél a pontnál mégiscsak vissza kell térnem Parti Nagy Lajos A hullámzó Balaton című írásához, ahol Lajoskáról megtudjuk, hogy műkilövő, és gondoskodó típus, ugyanis meg szeretné nagyobbítani a lakásbejáratot az apja számára. Az nem derül ki, hogy hány macskája van Balatony Kálmánnak, de mindenesetre Gizikének szólítja az egyiket, akár a filmben. A filmbeli első és második történet között, a Balatony vezetéknéven kívül az egyetlen összekötő kapocs a disznófarokkal született kisfiú (ami csak a filmben jelenik meg), Kálmánka lesz. A második és harmadik rész viszont mintha teljesen egymásba folyna, Horeczky Krisztina is megjegyzi a Taxidermia rendezőjével (Pálfi György) készített interjúban: „A hullámzó Balaton-adaptációd már-már klasszikus módon hűséges a szöveghez. Noha egy jelenet – a lakodalmas liezon – homályossá teszi, ki a családtörténet harmadik szereplőjének, azaz Balatony Lajoska apja. A novellában ez egyértelmű.” Ezek szerint a filmbeli Kálmán és Lajoska apa-fiú vérrokonsága ugyanúgy kérdésessé válik, mint Morosgoványi nagyapa státusa. Erről Pálfi György is nyilatkozik, ami szerint: „bizonyos, hogy erősen ott van a filmben az apa-fiú kérdés. Az anya és gyermeke viszony itt eléggé konkrét dolog, hiszen azt azért tudni lehet, kinek ki az anyja. De hogy ki az apja?! A – nagyjából tíz éve alkalmazott – vérvizsgálatokig ez kétséges volt. ” Ezek szerint a rendezőnek szüksége van erre a bizonytalanságra ahhoz, hogy eljusson Balatony Lajos történetéhez.



A Parti Nagy-féle novellának nyitott vége van, csak felsejlik benne az, ami a filmben meg is történik: Kálmánnal a macskák fognak végezni. A filmben Lajos lesz az, aki nyitva felejti a ketrecet, a bíróságon ezt a tettét gondatlanságból elkövetett gyilkosságnak nevezik, a novellában ugyanezen a helyen önkéntes halálról van szó („Gizella meg engem nem szeret. Muszáj voltam rácsot csináltatni közénk. Harap. Én meg nem akarom a húsra kapatni, ráér pár év múlva, ifikorában. Hiszen én is a zsiradékkal kezdtem, anno. Ne siettess, Gizike, mondom neki, előbb meg kell érni szorgosan, te erre, én arra, de hát hiába.” ). Természetesen ezenkívül még rengeteg különbséget fel lehetne sorakoztatni, mégis úgy gondolom, hogy ez az a két mozzanat, mely feltétlenül indokolja Lajoska későbbi tetteit.



Horeczky Krisztina kérdésére, miszerint mennyi szerepe volt a Taxidermia elkészítésében a novellák írójának, így válaszolt a rendező: „Parti Nagy Lajos nélkül bele se kezdtem volna ebbe a filmbe. Megkerestem azzal, hogy a novelláiból készítenék egy mozit. Azt mondta, hogy természetesen nem mond nemet, szeretné elolvasni a forgatókönyvet, és utána beszélhetünk róla. Megírtuk a könyvet, és ő volt az első, akinek megmutattuk. Mert ha nemet mond, ebből nem lesz semmi.” Ezek szerint a harmadik rész forgatókönyvére is rá kellett bólintania a novellák írójának ahhoz, hogy létrejöhessen a Taxidermia. A szerző közreműködése ennyiben volt szükséges, viszont a szemfüles néző felfedezheti, hogy Parti Nagy Lajos a film első részében halottként kiterítve fekszik a sok funkciót ellátó teknőben. (Ezek után talán az lenne a legnagyobb kihívás Parti számára, ha elvállalná a film harmadik részének „megnovellásítását”.)



A film harmadik részének miértje másfelől megindokolható a rendezői koncepcióval, amely szerint a Taxidermia egy családtörténetet szeretett volna megjeleníteni, a nagyapától a fiúig. Az első két generáció bemutatásához Pálfi György megfelelőnek találta a már fentebb említett Parti Nagy-novellákat, ahol „az egyik, ugye, egy háborús, a másik pedig egy, a szocializmus éveiben játszódó történet. És ha mellé rakunk egy ma játszódó epizódot, akkor összeáll egy családtörténet. Ez inkább rácsodálkozás volt: jé, A fagyott kutyá…-ból hogyan jöhet A hullámzó Balaton. Mivel a Balatony-történet visszaemlékezés, ezért a visszaemlékezés pozícióját, amely a jelen , meg tudtuk írni Ruttkay Zsófiával.” Ezek szerint az idő és a családregény generációs hármasságát hivatott betartani ezzel a rendező, és ezt Lajoska történetével kellett egésszé, de abban a pillanatban végessé is tenni (ez a hármasság az utolsó történeten belül is több alkalommal megjelenik: három nagy élőlényt töm ki, háromszor vásárol be és megy el az apjához). Ha a harmadik történet a jelenről szól, akkor a jövő nagyon is végesnek tűnhet, illetve csakis úgy tudhat a jövőben jelen lenni, miután az megsemmisült. Pontosabban a test mint tárgy (preparátum) megmarad a jövő számára, de ami a jelenben – az ő életében – lényeginek számít(ott), arról csak jelek maradnak.



Lajoska magánélete sivárnak mondható, egyetlen nővel kerül kapcsolatba: nyalókát ajándékoz a pénztároslánynak (aki azt mintegy gépiesen elfogadja, de azontúl nem hajlandó kommunikálni vele), amikor kifizeti a margarin és bajnok szelet árát, a napi kávéját is magányosan fogyasztja el a bevásárlóközpont kávézójában. Egyedüli kuncsaftja (Dr. Regőczy Andor) pedig egy embrióval állít be hozzá, melyet a preparátor ugyanolyan precizitással boncol fel, mint később saját magát (azt is érdemes megjegyezni, hogy pár képkockával odébb, a tulajdon apja cisztának nevezi Lajoskát, mintha ő maga nem lett volna soha embrionális állapotban), és később ő lesz az, aki rátalál a két kitömött testre. Így a film léte ugyanolyan esetlegessé válik, mint maga a kiállítás, és mi, nézők ugyanolyan szoborszerűekké, mint a két kitömött test köré csoportosuló fehérbe öltözött bábuk, akik számára ez a családtörténet csupán egy angol nyelvre átfordított elhangzó szöveg lesz.



A film címe is egyértelműen Lajoska történetére hívja fel a figyelmet, az alcíme (Így mentem el) viszont mindhárom történethez kapcsolható, utalhat az életből való kilépésre illetve argóban szexuális kielégülésre, orgazmusra. A taxidermia szó görög eredetű, a taxis elmozdítást jelent, a derma pedig bőrt. Az ősember a kövekre és botokra aggatott állatbőrt nemcsak vadászati szertartásokhoz használta, hanem termékenységi rituálékhoz is. Az emberré válás folyamatában az előbbi szuprahumánus tettnek nevezhető (áldozatmotívum), az utóbbi pedig az infrahumánus világhoz áll közelebb. A preparátor Lajoska számára saját apja kitömése egyenesen gyönyörűséget okozott, noha addig undorodott tőle, preparálás közben mintegy biztatólag azt mondja neki: „No papa, szép leszel!” Lajos termékenységi rituáléjának előkészülete során saját bőrén kívül az apjáét is felhasználja, számára az önmegvalósítást nem az esetleges utódok jelentik, hanem a magában rejlő képesség megmutatása. Az alkotás teremtés, valami új és megismételhetetlennek a létrejöttét példázza, akár a születés, de ehhez áldozatot kell bemutatni (ebben az esetben nem égőt, hanem kitömöttet). Balatony Lajos mintegy ellentmondva a világ rendjének, saját apját teremti meg, de ezzel a tettével az ő teremtői léte áldozattá vedlik, és ugyanúgy megkérdőjeleződik, akár a Balatony Kálmáné vagy a Morosgoványi Vendelé (vagy Istené).



A rítust mások végzik el.




JEGYZETEK



1. Rendezői koncepció, forrás: www.taxidermia.hu
2. Parti Nagy Lajos: A hullámzó Balaton, forrás: http://www.irodalmiakademia.hu
3. Dopping nélkül, interjú Pálfi György rendezővel, kérdez Horeczky Krisztina, forrás: http://www.magyar.film.hu
4. Dopping nélkül, uo.
5. Parti Nagy Lajos: A hullámzó Balaton uo.
6. Dopping nélkül, uo.
7. kiemelés tőlem
8. Dopping nélkül, uo.






Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Simon Eszter


Az adatbázis nem tartalmaz hasonló bejegyzéseket.

Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.