Vers, próza / A találkozás

Bogdán László
A találkozás[2018. október]







akkor (mikor?) egy léghajón lebegtem az Amazonas felett
akkor (mikor?) Béla kifejtette hogy a kulturális genocídium
a hóemberek őrkatonaként strázsáltak a Szamos-parton
közben Zsófi játszani kezdte a Kinderszenent
negyven méterrel alattunk a parton
egy krokodil napozott s az egyik vendég
a Mozgó Világról mesélt egy vendéglőben
rosszarcú férfiak jöttek szembe velünk
és kerültek el mindig ugyanazok ismerték fel
a lányok észrevettem Pétert is
khakinadrágban parafasisakkal a fején állt a parton
igen a talanítás folytatta Béla akkor (mikor?)
Hamvast idéztem a kommunizmusból a dialógus hiányzik
Péter távcsővel kémlelte a folyót ott van mutattam
a vezetőnek a társas együttléteknek is vége
lehet hamarosan legyintett Péter mintha őt kerestük volna
végig nem tudom? a Szamos-parton sétáltunk télen
a Dónát úttól Zsófiék felé ezért lett bornírt és bigott
Lenin óta paranojás monománia de ráismer-e
kérdezett vissza havazott mint egy angol regényben
és egymás után tűntek fel a hóemberek
és Zsófi feltette a lemezjátszóra a Waldszenent
mert a mai világban lehetnek dupla példányok
itt ebben a szürkeségben mutattam mindenki fél
mennyi hóember mennyi krokodil a léghajó meglibbent
a társas együttléteinkhez még ragaszkodunk
a kommunizmusban az emberek nem szociális egységben hanem
a hasunkba beleláthatnak az agyunkba még nem
soha sehova nem érkezünk meg kezdte el Péter
állandóan úton vagyunk a krokodil felé fordult
más helyen másik időben akkor (mikor?)
Cervantest idéztem az út jobb mint a fogadók
és vidám hóemberek integettek egymásnak
hallatszott az édes elmebeteg árva Schumann
Karneválja a valse noble kollektív monomániában élnek
ahol beszéd nincs csak szóljon neki így a vezető
még a végén a krokodil tudja hogy van ez
a talanítás körzetét megjelölni folytatta Béla
de már a promenade örvénylett támadás
védekezés parancs engedelmeskedés
a talanítás időszakát kiválasztani
és Péter a krokodilt észre sem véve tovább kémlelte
a láthatárt mi egy nagyobb hóembert jártunk körbe
kellő számú talanítót toborozni szóljon már az istenért
nagyon hamar krokodileledel lehet barátjából
a Schumann zenéjében valami fenyegetettségérzés
örvénylik igen a kommunizmus propaganda
agitáció és vizsga de a karnevál
betöltött mindent megfeledkeztem akkor (mikor?)
Béla a talanítók kiképzésének nehézségeiről beszélt
ahol azonban meg kellene szólalniuk hallgat
a rosszarcú férfiakról akik ott köröztek körülöttünk
lehet Zsófi nem is játszotta el akkor a Kinderszenent
csak a lemezeket cserélgette a kommunizmus hallgat
nincs mit mondania a sötét városról
a félelem szagáról a talanítók biztonságáról
ötvenhat a párizsi tavasz a prágai biennálé a szolidaritás
ha mások beszélnek elhallgattatja őket

ezek az évek sem térnek vissza soha többé
pörögnek a kozmosz huzatában
akár a Mester és Margarita cirkuszjelenetében a bankók
s hiába ragadnak meg néhányat a döbbenten
utánuk kapdosó nézők így is úgy is papírrá változnak
akár azok az évek a hideg a félelem az unalom
és a szürkeség évadai megfoghatatlanokká
nem sehova nem lehet visszatérni
a talanítás évadaiba sem a hátrálás útszélén
olvadnak a hóemberek a Kinderszenen
sehogyan sem akar véget érni
valaki újra meg újra felteszi a lemezt
az Amazonas hullámzani kezd
beszippantja a hóembereket
de önfeledten havazik tovább
a hó eltakar mindent a krokodil már Péter
mellett csattogtatja fogát de időben dobom le
a kötelet felrántjuk a rázáruló fogak közül
a léghajó felemelkedik nem volt figyelmes uram
mondja a vezető de kinek mondja? Péter sehol
ellobbant akár a régi évek s a kozmosz huzatában
egykedvűen pörög az utolsó hóember murokorra
de mit akartunk mi akkor (mikor?)
ott a Szamos-parton és valóban a drága Zsófi
játszotta-e a Kinderszenent
vagy valaki cserélgette a lemezeket
ha a kézirat nem ég el mondotta Woland
a Mesternek akkor (mikor?) a hóember sem
olvadhat el noha elolvad hol vannak azok a
régi jó hóemberek a szénszemük felizzik
mert valamit akarnak közölni velünk
de nem tudnak beszélni akarnak valamit
de a hóemberek némák emeli fel az ujját Péter
érted? a filmek ilyenkor érnek véget
és megjelenik a nagy cím talanítási lista
de ez a film sehogyan sem akar véget érni
és a találkozás sem ismétlődhet meg soha többé
hol van Péter?

Vers az Ott túl, nem messze, már egy másik világ volt című (soha el nem) készülő könyvből, amelyben kilépve az átiratok múzeumából, barátaim árnyait idézem.










Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Bogdán László


Az adatbázis nem tartalmaz hasonló bejegyzéseket.

Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.