[Látó, 2010. február]

I.

Istenem oly sok a vágyam
nem fér már el a házban

szeretnék minden kedden
lebegni önfeledten

szeretnék csak úgy lenni
kószálni tengni-lengni

nem a hétköznapi létben
egy szabadabb létezésben

a saját halálnak háttal
kettesben egy kóbor vággyal...

II.

Istenem oly kevés a vágyam
szanaszét itt-ott a házban

szeretnék immár semmit sem
szétgurul mind miben hittem