Vers, próza / A vízen járás elmaradt

Borsodi L. László
A vízen járás elmaradt[2021. február]



„Tudom, mit higgyek…”
(F. Villon)

Azt mondták, bátor vagyok,
ők támogatnak, bíznak bennem,
csak menjek nyugodtan én elöl.
Szavukra elindultam, de először
jobbról, majd balról nem láttam senkit,
és mögöttem is csak pusztaság.
Ma már tudom, darázsfészek volt az,
mit ők mohaágynak mondtak,
és lépteim mögött felszisszent az út.
Ma már tudom, lehorgonyoztak
az éjszaka közepén, s hogy önzőségüket
takargassák, velem elhitették,
ha ők mondják, megtanulok vízen járni,
de amikor kiderült, úszni sem tudok,
gúnyosan röhögni kezdtek, káromkodtak,
bízva bíztak, hogy odaveszek.
Ma már tudom, mit ér egy fűszál, egy kavics,
mit ér a ruhád széle, ha megérinthetem,
s hogy akkor is értesz, ha nem szólsz semmit,
ma már tudom, ma már tudom.











Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Borsodi L. László


A szerzőtől még

   Mert én voltam…
   Hűvös napokon
   Hagyaték
   Jó lenne tudni…


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.