Vers, próza / A vers órája

Jánosházy György
A vers órája



A vers órája ez… Az éj homálya
ernyedt kertek fölé lassan leszáll,
egy percre még az óra is megáll,
fáradt utcák sorát halkan bejárja


egy emlékekből támadt, lanyha szél;
megreccsen a szekrény szúette lába,
álmatlan holtak gyűlnek a szobába,
fülünkbe régen elhalt hang beszél;


elábrándozva kiszökünk titokban
a vértől és csókoktól vemhes éjbe,
egy régi érzés újra lángra lobban,


a világ csupa furcsa, buja nesz,
s remegő szívvel, imádkozva, félve
tollat fogunk… A vers órája ez.







Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Jánosházy György


A szerzőtől még

   Hideg a ház
   A középkori művészet múzeumában
   Az eb magánya
   Eső
   Hiába ordítsz


Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.