színház / Agamemnón kutyája, avagy A győzelemre várva

Szabó Róbert Csaba
Agamemnón kutyája, avagy A győzelemre várva[SzínházLátó - 2019. augusztus-szeptember]




DRÁMA

Szereplők:

ALEXISZ NEVRAKI, gazdag főúr, őrszem (54)
NIKOSZ, Alexisz Nevraki fia (20)
FIÚ, Alexisz Nevraki szolgája (18)
COSTAS KANAKARISZ, gazdag főúr (50)
KLÜTAIMNÉSZTRA
AIGHISZTOSZ
AGAMEMNÓN
ELSŐ KISFIÚ (11)
MÁSODIK KISFIÚ (9)


1. JELENET


Palota teteje Mükénében, napszállta. Az őrködő Alexisz mereven bámulja az éjszakát, le-lekoppan a szeme. Fiú jön ételhordóval. Alexisz hirtelen magához tér, kihúzza magát, a Fiú felé sem néz, mereven bámulja a távoli sötétséget.

ALEXISZ Végre megjöttél, te senkiházi! Te anyaszomorító! Megint beleittál a levesembe? És a boromba, he? Felvizezted, mert ostoba vagy, és azt hiszed, nem veszem észre.
FIÚ (megjátszott ájtatossággal) Minden úgy van, ahogy mondod, uram! (Levessel kezdi etetni Alexiszt, kanállal, egyáltalán nem figyel a műveletre, olykor gazdája nyakába önti a levest, fecseg) Mükéné alszik, te pedig a tűzje­let lesed, amit Trójából küldenek. Ha a mieink elfoglalják végre a várost. (Próbál átlesni a vállán) Tíz éve… hiába próbálkoznak. A sok hős!
ALEXISZ Ne leskelődj, mert kapsz egyet!
FIÚ (egyáltalán nem akarja nézni, de tudja, hogy a gazdáját ez idegesíti) Nézhetem? Csak egy kicsit?
Fiú káposztát vesz elő, újra etetni kezdi, a fent említett szemtelenséggel.
ALEXISZ A káposztát nézd!
Fiú leskelődik, a kanállal újra Alexisz nyaka közé zúdítja a forró ételt, Alexisz lekever neki egy pofont.
ALEXISZ Megmondtam! Csak én nézhetem! Én, Alexisz Nevraki!
FIÚ Costas Kanakaris és Thalisz, a Fekteképű is őröket béreltek, nem ők maguk nézik a szemközti hegyen.
ALEXISZ Costas Kanakarisz! Nyalással szerzett címet és vagyont! Thalisz! Pfuj! Ha engem a király arra kér, hogy figyeljem az őrtüzet, akkor nem bérelek szolgákat magam helyett.
FIÚ A Piactéren azt mondják, Alexisz Nevraki megbolondult!
ALEXISZ Ki mondja?
FIÚ Sokan!
Eteti.
ALEXISZ De ki?
A Fiú vállat von. Alexisz szembefordul vele.
ALEXISZ Ha legközelebb ezt hallod, mondd azt, hogy Alexisz Nevraki a király hűséges szolgája. Ha ő bolond, a király is az, mert a király parancsát követi, amikor éjt nappallá téve saját háza tetején őrködik.
A Fiú az üresen hagyott őrhelyre mutat, Alexisz észbe kap, hogy elhagyta őrhelyét, gyorsan visszafordul. A Fiú tovább eteti.
FIÚ Azt mondják, nem a király, a királyné állíttatta (Kezével obszcén mozdulatokat tesz, a fellációt imitálva) a máglyákat Trójától idáig.
ALEXISZ (tele szájjal) Mert szereti, és hazavárja a királyt. Király és királynő, ugyanaz, mindegy ki állíttatta, tökfej.
FIÚ Azt is rebesgetik, a Királyné azért állíttatta a lármafákat, hogy nyugodtan henteregjen.
ALEXISZ Taknyos! Ha nem volnék ilyen vén, ledobnálak a tetőről!
FIÚ Tíz éve fiatalember voltál, miért nem csatlakoztál Agamemnón seregéhez Trója alá?
ALEXISZ Akartam! De a király azt mondta, itthon is kell maradnia megbízható embernek.
FIÚ Azt mondják, a látásod sosem volt valami éles, amiatt!
Alexisz kiköpi a szájából az ételt, megfordul, nyakon csípi a Fiút, a levegő­be emeli.
ALEXISZ Te csupaszcsiga! Te varangyosbéka! Szóval te terjeszted!
FIÚ (sivalkodva) Az istenek óvjanak tőle! Sose tennék ilyet, uram!
ALEXISZ Te szarjankó! (Észreveszi, hogy elhagyta őrhelyét, leejti a fiút, visszarohan) Ne merj még egyszer ilyet pletykálni rólam! Lelógatlak innen, a tetőről!
FIÚ (hízelegve) Éles a szemed, mint a sasnak, uram! A Királynő szobájába is beröppenhetsz, bármikor. Neked azt is szabad!
ALEXISZ Bitang!
FIÚ Az asszonyod üzeni, ünnepséget tart három nap múlva, és hogy régóta látogattad már meg.
ALEXISZ (kiköp) Nők!
FIÚ Uram, ha akarod, én felváltalak, míg... (Félreérthetetlen mozdulatokat tesz a nemi aktusra.)
ALEXISZ Te semmirekellő! Kotródj a szemem elől! Arakhneión jelzőtüzét nekem kell meglátnom először. Én viszem majd a Királynőnek a hírt, senki más, hogy Tróját bevettük. Ennél nincsen most fontosabb!
FIÚ Megmondom az asszonyodnak!
ALEXISZ Te csak ne mondj semmit! A múlt héten is meglátogatott. Majd megint jön.
FIÚ Csoda, hogy nem maradtál le, uram, az őrtűzről!
ALEXISZ Vigyáztam, hogy ne!
FIÚ De mi van, ha mégis? Ha mégis fellobbant, míg te... szóval (Félrérthetetlen célzást tesz a nemi aktusra)... és nem vetted észre? És ha közben leégett?
ALEXISZ Te ostoba! A király azóta megérkezett volna! És nappal tisztán látszik az Arakhneión hegycsúcsán a máglya! Olyan érintetlen, ahogy tíz éve fölrakták!
FIÚ Mint úrnőnk, a királyné.
ALEXISZ Rád férne egy nagy verés.
A Fiú újra megpróbál átlesni Alexisz válla fölött, Alexisz el akarja zavarni, a Fiú mindig hátrébb lép, aztán újra vissza, ezt játsszák párszor, Alexisz végül elkapja, a hasára fekteti, és bőrszíjat tekerve kezére arra készül, hogy elverje a szemtelen kölyköt.
ALEXISZ Most ellátom a bajodat!
Alexisz háttal az őrhelynek, a Fiú szemben vele.
FIÚ Uram! A tűzjel!
ALEXISZ Nem versz át! Megkapod, ami jár, ne félj!
Alexisz ráhúz a Fiú ülepére, a Fiú feljajdul.
FIÚ Ég! Ég az arakhneióni máglya!
Alexisz elengedi, megfordul, döbbenten nézi az éjszakában fellobbanó tüzet, majd észbe kap.
ALEXISZ Hamar! Az ünneplőmet!
A Fiú rohan, ládát húz elő, ruhákat hajigál ki belőle.
ALEXISZ Nem ezt!
A Fiú tovább keresgél, rengeteg ruha kerül elő.
ALEXISZ Te idióta! Hogy álljak ebben a Királyné színe elé?
Végül előkerül a megfelelő öltözék, Alexisz elrohan. A Fiú a tüzet nézi meg­bűvölten.

2. JELENET


Királyi palota. Klütaimnésztra hálószobájában a Királynő Aighisztosszal üzekedik. Dobogó léptek, Alexisz jön lélekszakadva, feltépi az ajtót. Aighisztosz kiugrik a Királynő ágyából, Alexisz elé áll, Alexisz nekifut, elesik, föltápászkodik.
AIGHISZTOSZ Vak vagy? Kifelé! Zavarod a királynőt!
ALEXISZ A Királynő azt mondta… bármikor bejöhetek, ha…
AIGHISZTOSZ Alszik!
ALEXISZ Égnek!
AIGHISZTOSZ Mi ég, te fontoskodó tulok?
ALEXISZ Arakhneión máglyái.
Aighisztosz lefagy. A Királynő jön, félig meztelen, Alexisz nem mer ránézni a Királynő előbuggyanó melleire.
KLÜTAIMNÉSZTRA (ijedten) Biztos vagy benne? Jól láttad?
ALEXISZ (zavarban) Hogy jól láttam-e? (Bizonytalan, a Királynő mellére néz, bámulja) Trója… a miénk!
KLÜTAIMNÉSZTRA (eltakarja a mellét, majd Aighisztoszhoz fordul, ijedten, félrehúzza) A kémeid azt mondták, Agamemnón vesztésre áll.
AIGHISZTOSZ És nem hazudnak.
KLÜTAIMNÉSZTRA (Alexiszhoz, idegesen) Megbízhatunk benned? Mi is a neved? Aighisztoszt sem láttad. Nekifutottál.
Alexisz a férfira néz.
ALEXISZ Alexisz Nevraki a nevem! Ha láttam is, nem akarom észrevenni.
Alexisz farkasszemet néz Aighisztosszal. A Királynő Aighisztoszra néz. Kintről zaj hallatszik, kiabálás, a Fiút hozzák az őrök.
FIÚ Uram, uram! A tűzjel nem…
A Fiú meglátja a Királynőt, leborul. Alexisz elképedve nézi, fölemeli a Fiút a földről.
ALEXISZ Beszélj, te disznó!
FIÚ Tévedés! Nem Arakhneión máglyái égnek.
ALEXISZ Micsoda? Hazudsz!
KLÜTAIMNÉSZTRA Hagyd! Honnan veszed, fiú?
FIÚ Könnyű összetéveszteni. De ha egy szögmérőt vesz az ember, és az őr­helyre áll, akkor könnyű kiszámítani, hogy nem az őrtűz lángjai fénylenek. Kórusz dombjai égtek. A 200 éves fa!
ALEXISZ Rosszul láttam, azt mondod, te dög?
AIGHISZTOSZ Azt híresztelik, Agamemnón a rossz szemed miatt hagyott itthon.
ALEXISZ (rá sem hederítve) Készüljetek, mert jön a király!
KLÜTAIMNÉSZTRA Nem az őrtűz égett! Hanem Kórusz 200 éves fája!
ALEXISZ (kántálva) A király akármelyik pillanatban itt lehet!
AIGHISZTOSZ (üvöltve) Te bolond, vaklárma volt!
KLÜTAIMNÉSZTRA Felvered a palotát!
ALEXISZ Agamemnón visszatért!
FIÚ Uram, jöjjön! Várja az őrhelye!
Alexisz elnémul, körbenéz, forog vele a világ. Indulatosan megragadja a Fiút, majd ellöki.
ALEXISZ (belerúg a Fiúba) Tönkretennél, mi? Ez a hála? Kitaposom a beledet! (Lefogják.)
KLÜTAIMNÉSZTRA (megjátszott fennköltséggel, amitől néha rosszul lesz, öklendezik) Argosz egész népe arra vár, hogy fiai hazatérjenek. Én is. A lányaimat tíz éve nem láttam, a szívem... (Elcsuklik a hangja) majd megszakad értük. És Agamemnón király! Az asszony élete nehéz, ha a férje nincs mellette. Bárcsak jól láttad volna, mert akkor már belépett volna a kapun a király! De ahogy hallom, senki nem jön. Hallgasd te is!
Csend, mély csend. Alexisz némán nézi a királynőt. Megnyugszik, elengedik.
ALEXISZ Bocsásson meg, felséged! Az öröm, hogy viszontláthatom a királyt, elvakított.
KLÜTAIMNÉSZTRA Mind vakok vagyunk, ha a királyról van szó!
Alexisz meghajol, nyakon csípi a Fiút, távozni készül.
KLÜTAIMNÉSZTRA Megvakultál, Alexisz.
ALEXISZ (döbbenten fordul vissza) Hogy én?!
KLÜTAIMNÉSZTRA Úgy döntöttem, megvakultál. Nem. Látsz. Már. Jól.
Alexisz tanácstalanul áll, a Királynőt nézi.
KLÜTAIMNÉSZTRA Rosszul látsz. A szemed. Vak.
Alexisz vár, majd elindul, karját előrenyújtva, nekimegy a falnak, ahogy a vakok tapogatóznak, egyre vadabbul, mint aki hirtelen tudta meg, hogy elveszítette a látását, elesik, vergődik, feláll, újra falnak ütközik, „megvakul".
KLÜTAIMNÉSZTRA Mondtam.
A Királyné int a Fiúnak, aki fölemeli gazdáját, és kifelé vezeti.
KLÜTAIMNÉSZTRA Felmentelek az őrség alól! Három napod van, hogy átadd a helyed!
Alexisz és a Fiú megáll egy pillanatra, majd kimennek.

3. JELENET

Alexisz palotájának teteje. Alexisz az őrhelyén. A Fiú tőle ötméternyire ül.
ALEXISZ Átadtad... az üzenetet?
FIÚ Anyám sírjára.
ALEXISZ Nem volt anyád. Mükéné legkoszosabb sikátorából szedtelek össze.
FIÚ Úgy mondtam neki, ahogy kérted. „Costas Kanakarisz! Az Uram, Alexisz Nevraki üzletet ajánl neked! Gyere a háza tetejére, ahol a Király megbízásából leskelődik."
ALEXISZ „Királyi őrséget áll", te tuskó!
FIÚ Ó, a pátosz! Majd’ elfelejtettem.
ALEXISZ Felcsillant a szeme?
FIÚ Mint a hátsóm, miután a kutyák fényesre nyalják.
ALEXISZ És a Kóruszon mit láttál?
FIÚ Ezt a hasábfát találtam nem messze a 200 éves fától.
ALEXISZ (megnézi) Máglyákhoz használják. Körberakták a Fát, és felgyújtották!
FIÚ Persze, azt állítják, villám csapott belé.
ALEXISZ És két lábon járt, kovakővel.
FIÚ Az ősi fát, azt mondják, csak villám ölheti meg.
ALEXISZ Ötven éve kiszáradt.
FIÚ Az Oroszlán-kapun át jöttem. Lefizettem az őrt, aki elmondta, tegnap napnyugta előtt Costas Kanakarisz elhagyta Mükénét, és csak hajnalban tért vissza.
ALEXISZ Na, tévedtem mégis! Nem kétlábú, hanem csúszómászó.
Costas Kanakarisz jön.
ALEXISZ Costas Kanakarisz!
COSTAS Alexisz Nevraki! Hát megismersz még?
ALEXISZ Bűzlesz, mint az üzekedő kanmacska!
COSTAS Azt hallom, gyengül a látásod!
ALEXISZ A szemem pont olyan jó, mint az orrom.
COSTAS Pedig nem a kuplerájból jövök.
ALEXISZ Tudom! Füstszagod van.
COSTAS Oltani voltam. Felgyújtották a 200 éves ősi fát.
ALEXISZ Amióta az eszem tudom, ki volt száradva.
COSTAS Sajnálom, hogy megzavart a látvány, és azt hitted, Arakheión tüzei égnek.
ALEXISZ Az a fa a hegy irányában állt. Pont az útban.
Alexisz fáradtan, nyögve leül.
COSTAS Megöregedtél a várakozásban.
Costas is leül.

ALEXISZ Öregség – türelem.
COSTAS Ideje lenne átadnod a helyed.
ALEXISZ Tudsz alkalmas embert?
COSTAS Mióta nem aludtál? Egy éve?
ALEXISZ Idős embernek nincs szüksége alvásra.
COSTAS Ha nem adod át a helyed, más üzlet nem érdekel.
ALEXISZ Átadom.
COSTAS (örömmel, hízelegve, karját ölelésre tárva, Alexisz azonban meg sem rezdül) Barátom!
ALEXISZ Napsütés, eső, szél. A lábaim alig bírják, de ha lefekszem, minden csontom fáj. Ez az árva etet kanállal, mintha magatehetetlen volnék. Az asszonyom nélkülem szervez ünnepséget, a hitvesi ágyat egy éve nem láttam. A fiamat föl sem ismerném. Ha jönne. De nem jön, tériszonya van.
COSTAS Megértem a döntésedet.
ALEXISZ De azt kérem cserébe, hogy a Kóruszt, őseid földjét add el nekem.
COSTAS (méltatlankodva) Kóruszt?! Az ősök földjét? (Belemegy az üzletbe) Jó, legyen!
ALEXISZ Átadom az őrséget neked, de csak két hét múlva.
COSTAS Két hét?!
ALEXISZ Annyi.
COSTAS (kutakodón) Talán megtudtál valamit? Követ érkezett Trója alól? Két hét alatt eldől a csata?
ALEXISZ Két hétre van szükségem, hogy elszámoljak magammal. Levelet küldök a Királynak, és azt kérem tőle, mentsen fel a rám bízott feladat alól.
COSTAS És ha közben Trója elesik?
ALEXISZ Ahhoz nekem semmi közöm.
COSTAS De a hírt akkor te vinnéd!
ALEXISZ Az este is én vittem, nem volt köszönet benne.
COSTAS Az álhírekért nem jár köszönet.
ALEXISZ Csak akkor nem, ha nem tudjuk, hogy hamis.
COSTAS Szerencsére kiderült.
ALEXISZ Kinek a szerencséjére? (Előveszi a máglyafát, Costas lábai elé dobja) A tüzet te gyújtottad.
COSTAS (nevet) Őseim szent fáját? Hogy én?
ALEXISZ Az imént adtad el őseid szent földjét. Nem érdekel, jól látom?
COSTAS Rossz a szemed, Alexisz!
ALEXISZ Nem-nem, jól látok én!
COSTAS Rossz betegség! Először csak homályosan látsz, a tárgyak körvonala életlenné válik. Nem ismered föl a barátaid, aztán a rokonaidat sem. Végül magadat sem. Nem ismersz magadra, ha tükröt tartanak eléd.
ALEXISZ Menj, és gyújtsd meg Arakheión hegyét, ahogy a király rád bízta, ha eljön az idő.
COSTAS Alexisz Navraki! Két hét? Mi lesz, ha tényleg égni fog Arakheión hegye, és te nem látod meg?
ALEXISZ Trója elestét tőlem fogjátok megtudni legelőször!
COSTAS Vagy ha újra vaklármázol? A Királynő nem fog megint megbocsájtani!
ALEXISZ A Királynő… meg fog bocsájtani.
COSTAS Vak lettél, Alexisz Nevraki!
Csend.
ALEXISZ Majd szólok, ha tényleg nem látok! Mi a válaszod?
COSTAS Három nap! Egy perccel sem több.
Alexisz habozik, majd bólint, Costas el.
ALEXISZ Fiú! Hol vagy?
FIÚ Itt fekszem mögötted, uram!
ALEXISZ Nem láttalak! Hozz bort!
FIÚ Nem láttál?
ALEXISZ Nem, mert a Arakheión hegyét nézem.
FIÚ A bor!
Alexisz hátranyúl, tapogatózva elveszi, fölhajtja, visszaadja a Fiúnak.
ALEXISZ Igyál te is. Jó üzletet kötöttem! Nem gyúlhat többé Arakheión és közöttünk megtévesztő tűz, a Kórusz a miénk. Őriztetni fogom.
Fiú iszik.
FIÚ Három nap?
ALEXISZ Agamemnón győzni fog.
FIÚ Honnan veszed, uram?
ALEXISZ Ez a csúszómászó Costas nem tudja, de én igen. Hogy ha egy szent fa tüzet fog, a Király hazatér.
FIÚ Na de győztesen?
ALEXISZ Agamemnón sosem jönne haza vesztesen.
Csend.
FIÚ Tényleg nem látsz, uram?
Alexisz nem válaszol. A Fiú közel lopózik hozzá, kinyújtja a kezét, elhúzza Alexisz merev tekintete előtt. Ebben a pillanatban Alexisz elkapja a kezét.
ALEXISZ Már mondtam, hogy szólok, ha megvakultam.

4. JELENET


Palota teteje, Alexisz és fia, Nikósz. Alexisz háttal ül, a látóhatárt nézi, a hegyet, a fia nem mer a háztető széléig menni, ahol az apja áll, mert tér­iszonya van.

NIKÓSZ Ha egy szent fa tűzre kap, hazatér a király?! Ezt a hülyeséget mégis hol hallottad, apám?
ALEXISZ Az mindegy.
NIKÓSZ Az akhájok visszavonultak. Ajándékot hagytak hátra Priamosznak.
ALEXISZ Közeleg a győzelem.
NIKÓSZ Tróját nem lehet bevenni!
ALEXISZ Trójának pusztulnia kell!
NIKÓSZ Apám, gyere haza! Az egész város azt beszéli, megvakultál.
ALEXISZ Amiért nem nézek rád, azért még látlak.
NIKÓSZ A tekintélyed!
SZPIRIDÓN Az őröket felküldted Kóruszra?
NIKÓSZ Ma este ünnepség van. Ha lejönnél, mindenki látná, hogy rendben vagy.
SZPIRIDÓN Még fákylát sem gyújthatnak a Kóruszon, megmondtad nekik? Nyers húst egyenek, vagy amit akarnak. Tüzet semmiképp ne gyújtsanak!
NIKÓSZ Apám, ha újra... ha újra tévedni fogsz, vége a családnak.
SZPIRIDÓN Féltitek a bőrötöket, mi? Mükéné legszebb palotájában laktok. Mindent én szereztem, a hűségemmel!
NIKÓSZ A Király nem is emlékszik már rád! Tíz éve, hogy elment a háborúba.
SZPIRIDÓN Majd eszébe jutok, ha meglát az őrhelyemen.
NIKÓSZ Valld be, hogy meg sem ismertél, amikor feljöttem.
ALEXISZ Jöhetnél gyakrabban is, és akkor rögtön tudnám, ki vagy.
NIKÓSZ Jöhetne bárki, és a fiadnak mondhatná magát.
ALEXISZ Maradj itt velem!
NIKÓSZ Hogy itt?
ALEXISZ És akkor nem felejteném el az arcvonásaidat.
NIKÓSZ Nem lehet. A barátaim. Anyám! Szükségük van rám!
ALEXISZ Az apádnak is szüksége van rád.
NIKÓSZ Legyek a szemed? Szóval mégsem látsz már jól?
ALEXISZ Maradj!
NIKÓSZ Megvakultál!
ALEXISZ Te döntesz!
NIKÓSZ Nem maradhatok!
Szünet.
ALEXISZ Akkor kitagadlak!
NIKÓSZ Tessék?
ALEXISZ Ha nem maradsz, kitagadlak. Semmit nem kapsz!
NIKÓSZ Ez a hely elvette az eszedet!
ALEXISZ Tisztánlátással ajándékozott meg.
NIKÓSZ A Piactérig sem látsz el.
ALEXISZ Nos, maradsz?
NIKÓSZ Apám! Kérlek!
ALEXISZ Nem olyan rossz itt. A Fiú etet. Öltöztet. Neked csak figyelni kell. És ha fellobban a jel!
NIKÓSZ Nem!
ALEXISZ Ha kigyúl az őrtűz, te lehetsz az első, aki szétkürtöli Mükénében!
NIKÓSZ Nem érdekel az őrtűz!
ALEXISZ Mások ölnének érte!
NIKÓSZ Nem akarok a fiad lenni! Nézz rám!
ALEXISZ Nem tehetem.
NIKÓSZ Én tagadlak ki téged!
ALEXISZ Megtisztelő!
Nikósz távozik. A Fiú jön.
FIÚ Az őrök fölmentek a Kóruszra. Csak nyers húst ehetnek. Miért éppen nyers húst? (Röhög)
ALEXISZ Te ökör! Mert nem gyújthatnak tüzet.
FIÚ A Piactéren azt beszélik...
ALEXISZ Nem érdekel.
Lentről zene és ének hangjai hallatszanak.
FIÚ Lent elkezdődött az ünnepség.
ALEXISZ Nem vagyok süket.
FIÚ Azt nem mondta senki.
ALEXISZ Kik jöttek el?
FIÚ A Feketeképű és Costas. De nem látom tisztán.
ALEXISZ Vak vagy?
FIÚ Nem akarok jobban látni, mint a gazdám. Még a végén beképzeltnek tartana, és azt mondaná, a szolgám többre tartja magát gazdájánál.
ALEXISZ Te bolhagané! Trágyaértékesítő! Válaszolj, amit kérdezek, mert megkeserülöd!
FIÚ Nem, nem. A Királyné... ha a szemem nem csal... Persze, elég sötét van... Nem jött el!
ALEXISZ Ne azt sorold, kik nem jöttek el, hanem hogy kik igen.
FIÚ A hiány néha árulkodóbb.
ALEXISZ Hol tanultál meg ennyit okoskodni?
FIÚ Például azt is látom, bár lehet, rosszul... hogy te sem vagy lent.
ALEXISZ Te viszont könnyen lent találhatod magad, ha nem engedelmeskedsz.
FIÚ Szólt a vak oroszlán!
Alexisz meg sem mozdul. Hallgatnak, a lentről áradó zenét figyelik.
ALEXISZ Vak oroszlán! (Nevet.)
Alexisz feláll, a tető széle felé sétál.
ALEXISZ Azt hiszik, nélkülem is azok lehetnek, akik voltak. De tévednek. Én Alexisz Nevraki vagyok. Mükéné leghűségesebb polgára. A királyi ház embere. Vagyok valaki. Fontos feladatot bíztak rám.
Alexisz egyre közelebb ér a tető széléhez, a Fiú növekvő aggodalommal kíséri, a nyomába ér.
ALEXISZ Azt mondják, vak vagyok. Az egész Piactéren ezt sutyorogják. Nem, már nyíltan beszélik! Hogy már semmire sem vagyok jó. El akarnak dobni. Már nem kellek.
A tető szélére ér, még egy lépés, és lezuhan. Mozdul, meginog, de visszanyeri az egyensúlyát. Ezt még kétszer eljátssza.
ALEXISZ Pedig még így is többet érek, mint ők.
Előrelép, a Fiú elkapja, tartja, de nem bírja rögtön visszahúzni, mert nehéz, aztán végül nehezen visszahúzza, a padlón fekszenek.
FIÚ Majdnem lezuhantál!
ALEXISZ Ugyan!
FIÚ Nem vetted észre, hogy a párkányon állsz!
Alexisz a Fiú felé fordul.
ALEXISZ Azt a párkányt én építettem. Elég, ha tudom, hogy ott van.
FIÚ Megvakultál.
Alexisz föláll, tökéletes magabiztossággal az őrhelyéhez megy, útközben kikerüli az ételes kosarat és még néhány más tárgyat, ami az útjába esik, leül a helyére.
FIÚ Most akkor látsz vagy sem?
Alexisz hallgat, a távolt kémleli fennkölten.
FIÚ Tudnom kell!
Semmi.

5. JELENET

Alexisz az őrhelyén. A Királyné jön, szinte nesztelenül, úgyhogy az Őr sokáig észre sem veszi. A Királyné áll, és Alexiszt nézi, aki végre észreveszi, és otthagyja őrhelyét.
ALEXISZ Felség, bocsánat, nem vettem észre!
KIRÁLYNÉ Milyen messzire látni innét!
ALEXISZ Mégsem látok elég messzire ahhoz, hogy megmondjam a jövőt. De biztosan tudom, hogy győzni fogunk.
KIRÁLYNÉ A múlt már legyőzött minket!
ALEXISZ A háborúkat a jelenben nyerik.
KIRÁLYNÉ A háborúnak vége, Alexisz!
Alexisz csodálkozva néz a Királynéra.
ALEXISZ Vége? (Az Arakhneión hegye felé néz egyre zavarodottabban) Nem gyúltak föl a tüzek. Vége? Nem lehet vége!
KIRÁLYNÉ Meghalt.
ALEXISZ A király?!
KIRÁLYNÉ Agamemnón feláldozta a lányunkat, Iphigéniát.
Alexisz szóhoz sem tud jutni.
KIRÁLYNÉ Egy darab hús lett, amit földobtak a parázsra.
ALEXISZ De… mi van, ha… tévedés? Igen, az lehet, tévedés. A király nem tenne ilyet!
A Királyné zokog, vigasztalhatatlan. Alexisz tanácstalanul álldogál mellette.
ALEXISZ Engem a király tett ide! Kérlek, felség, hagyj a helyemen!
KIRÁLYNÉ (szánakozva nézi Alexiszt) Te most is cask erre tudsz gondolni! Most azonnal kotródj! Vége az őrködésnek!
ALEXISZ (felháborodottan) Az a feketeképű győzte meg felségedet? Cosztasz Kanakari?
KIRÁLYNÉ Te kutya!
ALEXISZ Kitaposom a belét!
KIRÁLYNÉ (gyűlölettel) Nekem éles szemű emberek kellenek, nem mint te. Látni akarom, amikor hazajön! A saját szemem kell lássa, hogy gyúlnak ki a tüzek.
ALEXISZ (könyörgőn) Három napot ígért felséged!
KIRÁLYNÉ (a fejét rázza) Benned nem bízom. Még ma lecserélnek. Végeztem!
Alexisz átöleli a Királyné lábát, aki alig tud kiszabadulni a szorításából, szinte le kell rugdalnia magáról az őrt. A Királyné távozik. A Fiú jön.
FIÚ Menjünk, uram!
Alexisz magába zuhanva ül a tetőn. A Fiú közelebb jön.
FIÚ Uram?
ALEXISZ Elveszítettem a látásomat ezen az átkozott helyen. És miért? Hogy a győzelem estéjén lecseréljenek!
FIÚ Uram, a királyné emberei elindultak a palotából, és hozzák az új őr­szemet.
ALEXISZ Éjjel és nappal! Esőben, kánikulában! Meg sem moccantam!
FIÚ Uram, a családja már várja!
ALEXISZ Mint egy kutya!
FIÚ (a párkányhoz szalad) Úgy várnak, mint egy hőst odalent! A fiad! Látom a fiad, eljött ő is!
ALEXISZ A feljárót! Zárd le a feljárót!
A Fiú elképedve néz urára.
FIÚ De a Királyné!
ALEXISZ Nem érdekel a Királyné! Zárd le!
A Fiú nem mozdul.
ALEXISZ Lódulj, vagy ledoblak a tetőről! Te senkiházi!
A Fiú bezárja a tetőre vezető ajtót.
ALEXISZ Ne, várj! Hozass rácsokat! És egy kovácst! Rácsoztasd be!
A Fiú döbbenten áll, majd elrohan. Hamarosan fém csattogását hallani, ami aztán elhal. Alexisz hallgatózva figyel.
ALEXISZ Hol vagy?
A Fiú jön.
FIÚ Börtönben.
ALEXISZ (kurtán nevet) És nem fogadunk látogatót!
FIÚ És én vagyok a rab, és uram az őr, vagy fordítva?
Alexisz nyögve feláll, a párkány felé megy.
ALEXISZ Az őrszem én vagyok, tudhatnád.
FIÚ (közelről követi a veszélyesen botorkáló gazdáját) Egyszer ültem a város fogdájában lopásért. Pocsék volt a koszt! (Leköp a tetőről.)
ALEXISZ (a tető szélén halad, időnként megbillen, ilyenkor a Fiú szelíden visszahúzza, Alexisz járőrözik a párkányon, hajmeresztő mutatvány) És ott meddig láttál el? A cellatársad segglyukáig?
FIÚ (elismerően bólint) Ó, azok a kézzelfogható dolgok!
Alexisz folytatja a mutatványát.
ALEXISZ Így! Hadd lássák, hogy Alexisz Nevraki a helyén van! (Majdnem lezuhan, a Fiú rutinosan kapja el, húzza vissza.)
FIÚ Ha az esze nem is…
ALEXISZ Hozass bort, húst, ma ünnepelünk!
FIÚ A hegyet ne nézzem?
ALEXISZ (hezitál) Néznéd?
FIÚ (vállat von) Ha már ott van.
ALEXISZ De csak egy félórát. Utána átveszem.
Alexisz lefekszik, elalszik
A Fiú az őrhelyre megy, próbálja utánozni gazdáját, ahogy az őrködni szokott. Különböző fennkölt, túlzott pózokat vesz fel. Belefárad. Lefekszik ő is, elalszik.


6. JELENET

Egy tizenegy és egy kilenc év körüli kisfiú ül a tetőn egymással szemben, háborúst játszanak két műanyag katonával. Alexisz és a Fiú alszik.
ELSŐ KISFIÚ Dzsúúú, tratatatatata! Meghaltál!
MÁSODIK KISFIÚ Van még egy plusz életem!
ELSŐ KISFIÚ Nem, azt már elhasználtad az előbb!
MÁSODIK KISFIÚ Nem én! Kazettás bombát dobtam rád!
ELSŐ KISFIÚ De én előtte mustárgázt lőttem ki rád!
MÁSODIK KISFIÚ Nem játszom többet veled! (Feláll, otthagyja a társát) Mindig te nyersz!
ELSŐ KISFIÚ Mert gyorsabb vagyok! És nagyobb!
MÁSODIK KISFIÚ Megbeszéltük, hogy én lőhetem ki a mustárgázt! Neked nem is volt mustárgázad!
ELSŐ KISFIÚ Vettem az oroszoktól!
MÁSODIK KISFIÚ Én meg az amerikaiaktól!
ELSŐ KISFIÚ Na, persze!
MÁSODIK KISFIÚ Én is akarok már egyszer nyerni!
ELSŐ KISFIÚ Te egy lúzer nyomi vagy!
MÁSODIK KISFIÚ Nem vagyok!
ELSŐ KISFIÚ De igen, az vagy!
Összeverekednek. Alexisz fölébred a zajra, vakon pislog feléjük, a gyerekek a tetőn hemperegve verekszenek.
ALEXISZ Hé, ki van itt?
A gyerekek tovább verekednek.
ALEXISZ Fiú! Hol vagy?
A Fiú felébred, ijedten gazdájához fut, nem veszi észre a fiúkat, mert: ő nem látja a gyerekeket.
FIÚ Itt vagyok!
ALEXISZ (ijedten, zavarodottan) Te csapsz ekkora lármát?
A Fiú értetlenkedve körülnéz.
FIÚ Lármát?!
ALEXISZ Hallgasd!
ELSŐ KISFIÚ Örülj, hogy nem egy szkád-rakétát vágtam hozzád!
MÁSODIK KISFIÚ Az Kuwaitban volt!
Tovább verekednek.
ALEXISZ Nem látod?
FIÚ (körülnéz) De mit?!
ALEXISZ Hé, kik vagytok?
A két kisfiú riadtan abbahagyja a verekedést, Alexisz felé fordulnak, most eszmélnek, hogy nincsenek egyedül, mintha eddig ők sem vették volna észre Alexiszt.
ELSŐ KISFIÚ (a Második kisfiúnak, súgva) Ne mondd meg neki a neved!
MÁSODIK KISFIÚ (súgva) Jó! De miért?
ALEXISZ Mit sutyorogtok?
FIÚ (kétségbeesetten) De uram! Nincs ott senki! Kinek beszélsz?
Alexisz leinti.
ALEXISZ Többen is vagytok?
A két kisfiú egymásra néz, az Első figyelmezteti a Másodikat, nehogy megszólaljon.
ALEXISZ Kértek enni?
A két kisfiú egymásra néz. Látszik rajtuk, hogy éhesek. Alexisz étel után tapogat, majd a gyerekek felé nyújtja a Fiú elképedt tekintete előtt, majd leteszi maga elé a földre.
ALEXISZ Tudom, hogy éhesek vagytok.
ELSŐ KISFIÚ (súgva) Vedd el!
A Második kisfiú az ennivalóhoz araszol, elveszi, visszafut vele a társához, mohón enni kezdenek.
ALEXISZ Hogy jutottak fel ide?
A két kisfiú csodálkozva néz egymásra.
MÁSODIK KISFIÚ Átmásztunk a kerítésen.
Alexisz a Fiú felé néz megrovón, majd a gyerekek felé fordul vaksi tekintettel.
ALEXISZ Ott szemben, a túloldalon van egy hegy. Azon egy máglya. Ha az kigyúl, jön a király!
ELSŐ GYEREK Ez egy mese?
ALEXISZ Mese?
MÁSODIK GYEREK Mi a vége?
ALEXISZ Hát, a király hazaérkezik, és felül a trónjára.
ELSŐ GYEREK (felvidul) Happy end?
ALEXISZ (zavarban) Happy?
MÁSODIK GYEREK Utálom a happy endet!
ELSŐ GYEREK Nem is utálod!
MÁSODIK GYEREK Mikor nem utáltam, na, mikor?
ELSŐ GYEREK Sírtál az Oroszlánkirály végén!
MÁSODIK GYEREK Mert utáltam!
ELSŐ GYEREK Imádtad! Pumba!
MÁSODIK GYEREK Te vagy Pumba!
ELSŐ GYEREK Nem, én Simba vagyok! Megegyeztünk!
MÁSODIK GYEREK Az tegnap volt!
ELSŐ GYEREK Az út végéig én leszek Simba!
MÁSODIK Egy frászt!
Hajba kapnak, Alexisz szétválasztja őket, a Fiú döbbenten nézi gazdáját: ő csak annyit lát, hogy Alexisz a levegőt markolássza.
ALEXISZ Hé! Hé! Nyugalom! Miről beszéltetek korábban?
ELSŐ KISFIÚ (durcásan) A mustárgázról.
ALEXISZ Az mi?
A gyerekek komolyan néznek Alexiszra, majd elnevetik magukat.
ELSŐ KISFIÚ Ez azt sem tudja, mi az a mustárgáz! Nem volt még háborúban!
Nevetnek jóízűen.
ALEXISZ Trójából vagytok?
A fiúk hallgatnak, majd újra kirobban belőlük a nevetés.
FIÚ Uram, jól vagy?
ELSŐ KISFIÚ Trója?! (Hahotázik) Brad Pitt, mi?!
A Második kisfiú is fetreng a nevetéstől.
ALEXISZ Brad Pitt… az apátok?
A fiúk visítanak a röhögéstől. A Fiú körbejár a tetőn, megáll a kisfiúk mellett, de nem látja őket. Aggódva figyeli gazdáját.
ALEXISZ És hová mentek?
A két kisfiú egymásra néz.
ELSŐ KISFIÚ Görögben vagyunk, nem?
Alexisz zavartan bólint.
MÁSODIK KISFIÚ Megyünk nyugatnak.
ELSŐ KISFIÚ Te nem oda jössz?
ALEXISZ Nekem őrködnöm kell.
A kisfiúk félve néznek rá.
ALEXISZ Hol vannak a szüleitek?
Az Első kisfiú homlokráncolva néz Alexiszra.
ELSŐ KISFIÚ Hát, itt, nem látod?
MÁSODIK KISFIÚ Sose hagynának magunkra.
Alexisz nézi a tetőt, de a Fiún és a kisfiúkon kívül senkit sem lát.
MÁSODIK KISFIÚ (dicsekedve) Az én apukámnak hiányzik a bal lába.
ELSŐ KISFIÚ (büszkén, győzedelmesen) Az enyémnek a bal karja és a jobb lába!
MÁSODIK KISFIÚ Nem, mert a bal!
ELSŐ KISFIÚ Jobb!
MÁSODIK KISFIÚ Az enyémnek nincs meg egyik kézfeje sem!
ELSŐ KISFIÚ Az is valami?! Az enyémnek egyik lába sincs meg!
MÁSODIK KISFIÚ Az enyémnek se a lába, se a karja!
ELSŐ KISFIÚ (győzedelmesen) Láb, kar és vese!
Megjelennek a szülők: a háború nyomorékjai. Alexisz rémülten nézi őket.
MÁSODIK KISFIÚ (végre eszébe jut egy nyomós érv) Az én apukámnak hiányzik a feje!
Csend. Alexisz rosszul van a látványtól. A Fiú áll, csak a gazdáját látja.
ELSŐ KISFIÚ (Alexiszhoz) És neked mi bajod van?
ALEXISZ (sírva) Megvakultam.
Az Első kisfiú Alexisz mellé lép, Alexisz halántékára teszi a kezét.
ELSŐ KISFIÚ Nem! Most látsz igazán!
Hosszan vonulnak a háború áldozatai.

7. JELENET

Alexisz és a Fiú. Alexisz a tető közepén ül, biztonságos távolságban a párkánytól. magába roskadva. Fiú őrködik, bár nem túl nagy igyekezettel.
FIÚ Télen-nyáron egykedvűen, csak állott rendületlenül, / S figyelt az őr­szem Atreusz kőházának magas tetőzetén.
Fiú a gazdájára sandít, akit nem nagyon hatnak meg a verssorok, magába roskadva ül. Fiú kihúzza magát, mintha róla szólnának a sorok.
FIÚ A dúsfalú, drága Mükénai díszpalotájának tág tetejéről / körbevigyázva a sziklás, argoszi tájat. Most valahára / jó hírei vannak. A távolban föl-föllobbanó lángot / vél látni, s előre örvend: fáradozása ma véget érhet.
ALEXISZ (végre eszmél) Mit gajdolsz, te anyaszomorító?
FIÚ Verset írok.
ALEXISZ Verset? Minek?
FIÚ Valahogy meg kell magyaráznom a családodnak, hogy megbolondultál.
ALEXISZ Folytasd!
FIÚ Eddig jutottam.
ALEXISZ A kovácsot hívtad?
FIÚ Már nem dolgozik, felhagyott a mesterséggel, azt állítja. Itt ragadtunk.
ALEXISZ Akkor csak folytasd nyugodtan a versed.
FIÚ Folytatom.
Csend. Valaki közeledik. Köpenyes alak, Agamemnón átmászik a kerítésen, körülnéz a tetőn.
FIÚ Hé, hogy jutottál át a rácson?
Az alak körülnéz, megnézi a rácsokat.
AGAMEMNÓN Leromboltam Trója erős falát, nehogy már egy rács…
ALEXISZ Ne fárassz!
Fiú ijedten néz a köpenyes alakra, majd Alexiszra. Fiú a szemközti hegyet nézi, de ott minden csendes.
FIÚ Hogyhogy nem ég akkor a tűzlánc?!
AGAMEMNÓN Talán elázott a kovakő!
ALEXISZ Micsoda marha!
Agamemnón sértetten néz a földön heverő Alexiszra.
AGAMEMNÓN (a Fiúhoz) Ki ez az alak?
FIÚ Az őrszem.
AGAMEMNÓN Akkor jó helyen járok. Fuss, jelentsd a királynénak, hogy megérkeztem.
ALEXISZ Ahhoz először a kovácsot kéne öntudatra ébreszteni.
AGAMEMNÓN Nem hallod, te bolond!
A Fiú ijedten hajbókol Agamemnón előtt.
FIÚ Azonnal indulok, felség!
ALEXISZ (röhögve) Várj, átdoblak a párkányon!
AGAMEMNÓN Helyes, menj, jelentsd, hogy Tróját porig romboltuk. Győz­tünk!
ALEXISZ Gratulálok!
FIÚ (súgva) Gazdám! Itt a király!
ALEXISZ (végre némi érdeklődést mutatva) A király?! (Izgalommal) A király?!
Alexisz feláll, Agamemnón elé áll.
FIÚ Vegyem elő az ünnepi ruhád?
ALEXISZ Abban vagyok, tökfej!
Alexisz egy szál alsóban. Fiú elnézést kérő tekintettel néz Agamemnónra.
FIÚ (sürgetően) Indulni kéne!
ALEXISZ (kikacsint a Fiúnak) Szóval, te vagy a király?
AGAMEMNÓN Én.
ALEXISZ De hát nem is ég Arakheión tüze!
AGAMEMNÓN Az most mindegy!
ALEXISZ Már hogy lenne az! Tíz éve várok arra, hogy kigyúljon!
AGAMEMNÓN Attól még én én vagyok.
ALEXISZ Tűzjel nélkül?! Soha!
AGAMEMNÓN Te bugris! Látod a koronámat? Én vagyok az, Agamemnón, aki legyőzte a trójaiakat! Nem kell jelzőtűz!
ALEXISZ Nem látom a koronádat! Hol a kíséreted? A győzelmi menet?
AGAMEMNÓN Csak egy jósnőt hoztam magammal, az is lent vár.
ALEXISZ Furcsa király vagy.
AGAMEMNÓN Mükéné királya.
Alexisz vár, majd vállat von.
ALEXISZ Nekem mindegy! Legyen! (Újra kikacsint a Fiú felé) Felség! (Fejet hajt.)
AGAMEMNÓN (megnyugszik) Te pedig biztos… (Nem jut eszébe a név.)
ALEXISZ Alexisz Nevraki!
AGAMEMNÓN Á, igen!
ALEXISZ Hosszú évek óta itt állok. Bár azt pletykálják, csupán egy éve.
AGAMEMNÓN Derék! De most már menj, és jelentsd a királynénak…
ALEXISZ Az Arakhneión hegye, mondhatni, a barátom. Ha becsukom a szemem, akkor is látom a körvonalait.
Agamemnón az őr vak szemeit nézi.
AGAMEMNÓN Ember, te megvakultál!
ALEXISZ (legyint) Ehhez a munkához nem kell szem. Trója idáig látszik.
Agamemnón bosszúsan nézi az őrt, hallgat pár pillanatig.
AGAMEMNÓN A háborút megnyertük. Trója a földdel egyenlő, nem láthatod.
ALEXISZ Trója jól látszik. De te, valóban itt vagy…?
AGAMEMNÓN Fejezd végre be ezt a cirkuszt! Menj, és végezd a kötelességed!
ALEXISZ Mert én nem látlak.
AGAMEMNÓN (kivonja a kardját) Most!
ALEXISZ És kinek a hülye ötlete volt?
AGAMEMNÓN Kettéhasítalak!
ALEXISZ Ez a máglyalánc! Ki találta ki? Most már elárulhatod, hogy te voltál az.
AGAMEMNÓN Már nem emlékszem.
ALEXISZ Mesélj el mindent! Hogy a költő mindent halljon, és hűen adja vissza, ha megénekli.
AGAMEMNÓN (felcsillan a szeme) Ez a fiú itt? Költő?
ALEXISZ Ó, igen! Mutasd meg neki!
A Fiú döbbenten hallgat.
ALEXISZ Na, gyerünk!
FIÚ Ti istenek, kínomnak véget vessetek; / egy hosszú éve őrködöm, s úgy fekszem itt / az Átridák tetőjén hasmánt, mint az eb.
Alexisz kutyaként vonyítani kezd.
ALEXISZ Tovább!
FIÚ Ennyi.
ALEXISZ (bocsánatkérőn) Itt tartunk most, felség!
AGAMEMNÓN Menj, és jelentsd a királynénak, hogy érkezem!
Alexisz vaksi szemével a királyt nézi. Lassan bólint, megveregeti a feldúlt király vállát, bár alig éri fel.
ALEXISZ Megyek! Jelentem!
Alexisz elindul a párkány felé, majd mielőtt még a Fiú bármit is tehetne, a mélybe veti magát, lentről hatalmas csattanás, ahogy földet ér a test. Fiú döbbenten nézi. A király zavarban van, köhécsel, egyik lábáról a másikra áll.
AGAMEMNÓN Akkor most… mi legyen?
A Fiú a királyra néz, meg sem tud szólalni a döbbenettől.
FIÚ Felség, tényleg használtak kazettás bombát?
Agamemnón megköszörüli a torkát, zavarban van, majd úrrá lesz magán.
AGAMEMNÓN Mi? Ugyan! Hazugság!
A Fiú bólint.
AGAMEMNÓN (súgva) Az amerikaiak terjesztik.
FIÚ Akkor jó, megyek. Jelentem a királynénak, hogy…
Agamemnón helyeslőleg bólint, körülnéz a tetőn, kinéz a párkányról, elfordítja a fejét. Elgyakorol pár mozdulatot: a győzelmi bevonulást tervezi, jobbra-balra köszönget, bólogat a fejével, a karját a magasba emeli. A két kisfiú jön, kíváncsian nézik a gesztikuláló férfit.
AGAMEMNÓN (beszédet próbálgat) … és akkor az akháiok bevitték a falovat…
ELSŐ KISFIÚ (Második kisfiúhoz) Te tudod, mi az a faló?
MÁSODIK KISFIÚ Mint egy drón, csak nem repül.
ELSŐ KISFIÚ Nehogy már ennek lenne egy drónja!
MÁSODIK KISFIÚ Hagyd, ő egy király.
ELSŐ KISFIÚ Király?!
Nevetni kezd, majd a Második kisfiúra is átragad. Fetrengnek a földön a nevetéstől.

VÉGE



* A szövegben részleteket használtam fel Kovács András Ferenc Mikor az őr­szem meglátta a fényt című verséből, valamint Aiszkhülosz Agamemnón című tragédiájából Devecseri Gábor fordításában.









Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Szabó Róbert Csaba


Az adatbázis nem tartalmaz hasonló bejegyzéseket.

Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.