Talált vers / Agamemnón

Aiszkhülosz
Agamemnón[SzínházLátó - 2019. augusztus-szeptember]







(RÉSZLET)

ŐR (a palota tetején)
Ti istenek, kínomnak véget vessetek;
egy hosszu éve őrködöm, s úgy fekszem itt
az Átridák tetőjén hasmánt, mint az eb,
így nézem én az éj csillagseregletét,
a földi embernek telet s nyarat hozó
uralkodó nagy égi fényességeket,
a sorvadozva gyöngülőt s a fölkelőt.
Most is lesem, hogy gyúl-e már a fáklya-jel,
a tűz-sugár, a hírhozó, hogy Trója már
ledőlt, bevettük: így akarja, rendeli
a férfitervü nő reménykedő szive.
Harmatmegeste éji-vándor ágyamat
nyomván, ez álmok-elkerülte fekhelyet
– mert hisz nem álom állong itt, de félelem,
a szemhéjam hogy le ne szorítsa szunnyadás –,
mikor dúdolni vagy fütyülni kezdenék,
a szendert visszaéneklő varázsszerül,
e ház balsorsán sírok nyögve akkor is,
mert nem vezérli már a régi bölcsesség.
Ó, bár ez éj kínomnak véget vetne már,

s jóhírt ragyogni gyúlna éji tűz-sugár.





DEVECSERI GÁBOR fordítása















Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Aiszkhülosz


Az adatbázis nem tartalmaz hasonló bejegyzéseket.

Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.