Vers, próza / Ahol az együtt-titok

Káli István
Ahol az együtt-titok[2020. május]



Üzenem Vajda úrnak, Annám már múlt

Ó, Anna, te tékozló, édes Anna,
messze vagy tőlem, mint álmunk, Havanna,
a türkiz Karib, hírhedt Disznó-öböl,
napfény, föveny, Fidel, a vörös ököl,
inkák, Lima, a Machu Picchu orma,
esőerdők, életszeretet-forma,
hiányod, mint a vakmerőség, megöl,
végleg elült a hír-szél nyugat felől,
semmibe vész közös fényben-rivalda,
mely hozzád köt, s én, nyughatatlan balga,
ily vénen, törötten már csak azt vágyom,
fogadd végül békére hangoltságom,
hogy albumba ragaszd az együtt-szépet,
s a lapok közül soha ki ne téphesd
az Alkmaarban kóstolt sajtok zamatát,
a füvezett süteményt, mely úgy fut át
rajtunk – Van Gogh-metszés, majd földhöz vágva
az együtt-kábulásunk dőre vágya –,
mint naponta csemegélt csokibonbon,
a bagettben-sonkát Plaza del Sol-on,
Pradóban El Greco- s Velázquez-varázst,
Szent Jeromos kőcsipkéit, a palást
jogán Lisszabon harácsolt kincseit,
a Cabo de Rocca „világvége itt!”
érzetét, az alulról is csodált Taormina
közel-gyönyörét, nyugalmunkat, min a
színházrom-látvány bizsergése áttör,
az Etna jégtestét, gőzölgő gödör-
sebeit, a sok pusztításhírnököt,
itthon, mit a történelem gúzsba köt,
az ezeréves határ-álmodozást,
Somlyón a madonnakegy-feloldozást,
radnai Tündérvölgyben a libegőt,
Szigetet, hol békét zsidófüst kötött,
Agadír-erődből a kéklő tengert,
utcára kivetett lányanya-embert,
kullancs-koldust, harsány müezzin-imát,
idegenségtől félő kecskegidát,
mit fotónkhoz a nomád karodba tett,
Marrakech piacterét, mint égetett
arabeszket, színforgataga ugrat
majmot, bűvöl kígyót, egyszerre szép s vad
emléket sugallva, mindenkinek mást,
mint a Via Dolorosa is Tamást,
ha hitetlen maradnál Jeruzsálem
falánál, s nem oldaná a Yad Vasem
görcsét a qumrani tekercs, az akkói
lovagvár rejtelme, tudd, églakói
a Mindennek szórták közénk a Tower
megrontó koronakincseit, hever
miattuk a fehér sziklafal alatt
szürkén a beláthatatlanul maradt
jövőnk s bárgyú medveles a Hargitán,
Bögöz kőtemplom-képének puritán
egyszerűségét, melyet nem überel
Sevilla katedrálisa, s nem terel
Istenhez Mezquita keresztény átka
sem, őrizd hát s fohászkodj érte, hátha
örömmel lapozod még fel albumod,
s tán felméred majd, mire taksálhatod.

2019 novembere















Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Káli István


Az adatbázis nem tartalmaz hasonló bejegyzéseket.

Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.