Vers, próza / Amíg idő van

Báthori Csaba
Amíg idő van


[2019. március]



Zsófinak

Fájdalom volna nem érinteni
téged többé s azt súgni ujjaimnak,
keressenek más testet, ezután vak
idő jön, semmi nem lesz az, ami

eddig volt. Nem, nem kérek ismeretlen
házat, hazát, hitet, gyönyört, bizalmat
mást, csak amit a te szavaid adnak
lenn halálomban s itt fenn életemben.

Millióan tudnak nélküled élni,
de egy nem, akit egyedül te őrzöl.
Ha nem vagy itt, hiányzom az időből

már ma, és holnap, holtan mindörökké.
Háromszor hét esztendőnk azt meséli,
hogy nincs egy perc, mely egyedül megérné.


Kinyomtat
        
E-mailben tovább küldi


A szerzőről:

Báthori Csaba


Az adatbázis nem tartalmaz hasonló bejegyzéseket.

Copyrights 2014 Látó Szépirodalmi Folyóirat.